Urbanizáció

 

 

varos2

A korabeli Fő tér

Az átgondolt és tervszerű városfejlesztés első kísérlete a vasi megyeszékhelyen egyidős a vasút megindulásával. A város vezetősége először 1864-65-ben foglalkozott városrendezési és -fejlesztési kérdésekkel. E célból szépítészeti bizottmányt is szerveztek. A második városrendezési terv 1890-ben indult meg, s az 1910-es évekig tartott. Éhen Gyula, a város akkori (1895-1902) polgármestere, a képviselő-testülettel 1899. június 2-án 50 000 forint, 1900. január 9-én 250 000 forint, majd 1901. augusztus 14-én újabb, egymilliós kölcsön felvételét szavaztatta meg, s teremtette meg ezzel a teljes városrendezés és -fejlesztés lehetőségét. E terv megvalósulásával Szombathely a századfordulót követő első években a mai Deák Ferenc utca, a vasút, a Zrínyi Ilona utca és a Kálvária közt kialakult zártsoros, helyenként 1-2, esetenként 3 emeletes utcasorokkal kiépült korszerű településsé vált. A Gyöngyöstől keletre és a Perinttől nyugatra nyitott új utcák nagy lakosságbevándorlás esetén is hosszabb távra elegendő területet ígértek. A város fejlődését jól mutatja a lakosság számának - főleg migráció révén bekövetkező - nagymérvű növekedése is.

 

 

1. táblázat
Szombathely lakossága a dualizmus korában

Év

Polgári lakosság

Katonai lakosság

Összlakosság

1869

7 561

-

7 561

1880

10 820

-

10820

1890

16 133

1 137

17 270

1900

23 309

1 442

24 751

1910

-

-

30 947

 

Szombathely demográfiai növekedése, mely 1869 és 1910 között 309,3%-ot ért el, szinte egyedülálló volt a korabeli Magyarországon. Thirring Gusztáv statisztikája szerint Szombathelyt e téren csak Újpest múlta felül 720,9%-kal. Jelentős volt még Budapest 225,2%-os, Kaposvár 262,8%-os és Zólyom 299,7%-os lakosságnövekedése, a többi városé 200% alatt maradt. A vasi megyeszékhely területének, lakosságának növekedése mellett nagyfokú modernizációs és urbanizációs folyamatot figyelhetünk meg. E folyamatot úgy próbálom meg bemutatni, hogy összehasonlítási lehetőséget is biztosítsak. Ezért Pozsony és a Dunántúl jelentősebb, s legnagyobb lakosságú városainak adatait is közlöm. Ezáltal érzékeltetni kívánom, hogy Szombathely, az egykori püspöki mezőváros az urbanizáció terén sok tekintetben felülmúlta a térség és Magyarország nagymúltú városait. (A Dunántúl vagy az ország - ez utóbbi esetben néhány kivételtől eltekintve - más városaihoz való hasonlítás esetén a különbség Szombathely javára még kedvezőbb.) Szombathely 1900-ban lakosságát tekintve a Dunántúlon az 5., országosan a 39. helyen állt.

 

 

2. táblázat

Nyugat-Magyarország és a Dunántúl jelentősebb városainak lakossága
1900-ban

Város

Jogállás

Lakosság

Ténylegesen a városban lakók*

száma

%-a

Pozsony

Törv.hatósági

65 867

63 346

96,1

Pécs

Törv.hatósági

43 982

38 198

86,8

Sopron

Törv.hatósági

33 478

30 145

90,0

Székesfehérvár

törv.hatósági

32 167

30 472

94,7

Győr

törv.hatósági

28 989

26 394

91,0

Szombathely

rend. tanácsú

24 751

24 687

99,7

Nagykanizsa

rend. tanácsú

23 978

23 752

99,0

*puszta, major, telep, vagyis a város külterülete nélkül

 

A modern Szombathely megteremtése elsősorban Éhen Gyula nevéhez és polgármesterségének (1895-1902) időszakához kapcsolható. Az 1895-ben megválasztott polgármester programjában, „A modern város“ című művében, nagy hangsúlyt fektet a vízvezeték, a csatornázás és az utcaburkolás mielőbbi megvalósításának fontos voltára, szerinte ezek a modern várossá fejlődés alapfeltételei. Éhen programjának megfelelően a csatornahálózat 1898-99-ben épült meg. A munkálatok eredménye 1900-ban  22 421 m, a bővítések után 1909-ben pedig már  24 750 m csatornahossz. 1908-ban a csatornahálózat hossza Székesfehérváron  3400 m, Sopronban  10 350 m és Nagykanizsán  11 840 m volt. A kiválasztott városok közül Pozsony, Győr és Szombathely, országosan pedig csak 18 város dicsekedhetett általános csatornázással. Szombathely csatornázott területe  285 hektár lett. A munkálatok során a régi elavult csatornákat elbontották.

A csatornázást a vízvezeték-hálózat kiépítése követte, melynek hossza 1901-ben  19 670 m, 1909-ben már  21 976 m volt. A Szent István-park mögötti dombon  500 m3 űrtartalmú víztorony épült. 1910-ben a vasutak és az ipartelepek nagy fogyasztása miatt megkezdődött a városi vízmű kibővítése. 1908-ban még hazánk városainak 1/3-ában, a törvényhatósági joggal rendelkező városok felében nem volt vízvezeték, vízmű pl. Debrecenben, Miskolcon, Székesfehérváron, Nagykanizsán stb.

 

 

 

 mai Széchenyi utca a századfordulón

varos3A város csatornázása és a vízvezetékek lerakása után került sor az utcarendezési, útburkolási munkálatokra. 1898-ban Szombathelynek még csak egyetlen egy utcája, a Berzsenyi Dániel (ma Széchenyi István) volt kövezett. Az utcákban szétterített kavicsot lovakkal vontatott úthengerrel tömörítették. A járdákat többnyire kemény cerithium-mészkőkockákkal és részben gránitkockákkal burkolták. Az első aszfaltjárdák 1891-ben létesültek. A település 1899-ben a kormánytól közúti vámszedési jogot nyert. Az útburkolási munkálatok a 1899-1902 között készültek el. A belváros tereit és az innét kiágazó utcákat (összesen 16) aszfalttal burkolták. Ezeknek az utcáknak kisebb volt a terhelése, s a zajcsökkentés szempontjából is az aszfalt volt kedvezőbb. Egy teret és egy utcát, melyeken a legnagyobb volt a teherforgalom, elsőosztályú mauthauseni gránitkockával, 38 utcát pedig mészkőalappal és bazaltkavicsból gőzúthengerrel készült makadám burkolattal építették ki. A járdákat aszfalttal burkolták minden irányban, a város külső széléig. A járdák és az útszegély közötti területeket fák ültetésére, utcai lámpák, valamint a villanyvezetékek tartóoszlopainak elhelyezésére szabadon hagyták. A városi kövezetvám terhére létesült építmények közé tartozik a Nagykar utca végén a Perint-patak átívelésére készült betonhíd, a Széll Kálmán és a Szent Márton utcákban egy-egy, az utcák egész szélességét átfogó, a Kisfaludy Sándor utcában pedig egy keskenyebb, új vasbetonhíd a Gyöngyös-patak fölött.

A városi közlekedés szempontjából még két jelentős beruházást kell megemlíteni. A vasút egyre nagyobb forgalmat bonyolított le, gyakran elzárta a város „vasúton túli“területeit. Ezért a személy- és a teherpályaudvar között, a Szent Márton utca végén 1899 júniusában egy vasúti aluljárót adtak át, amely a Győr és Sárvár felől, illetve felé irányuló közúti forgalmat is lebonyolította. A személypályaudvartól északra, a  mai Vasút utca végén pedig egy gyalogos vasúti felüljárót építettek 1900-ban. E két beruházás révén a Magyar Kir. Államvasutak Műhelyei, a Dr. Hermann S. Szövőgyára, a Magyar Motor- és Gépgyár Zanati úti gyáregysége, a teherpályaudvar, valamint a vasúton túl kiépülő munkástelep, későbbi nevén Éhen-telep is könnyebben elérhetővé vált. A közúti vámszedési jog elnyerése következtében a város  3393 m állami,  3990 m törvényhatósági, összesen  7383 m utat vett át. Az utcák hossza  27 016 m volt, a város által fenntartott utak hossza így  34 399 m lett.

 

 

3. táblázat
Az útburkolatok adatai 1908-ban

Város

A város belterülete
(kat.hold)

Burkolt utcák

Burkolat értéke
(korona)

száma

területe (m2)

Pozsony

1 320

124

744 472

3 572 894

Pécs

944

140

186 200

1 284 000

Sopron

522

103

193 587

791 585

Székesfehérvár

1.197

102

202 835

638 900

Győr

-

101

159 940

735 900

Szombathely

422

75

20 .705

1 329 929

Nagykanizsa

1 212

23

92 000

622 000

 

Már a múlt században is gondot fordítottak Szombathelyen az utcák tisztítására is. A szemét összegyűjtésének és elszállításának tárgyában 1900-ban alkotott szabályrendeletet a város. E feladatok ellátását 1908-ban 12 útkaparó, 19 utcaseprő, 25 db kétkerekű vas kézikocsi, 7 db szemétgyűjtő és 8 db öntözőkocsi szolgálta.

A település urbanizációjához, modernné válásához hozzátartozott a közvilágítás megteremtése is. E célt szolgálta az 1872-ben megalakult Légszeszvilágítási Társulat. A gázgyár és a csőhálózat megépítése még ez év végére befejeződött. A gázlámpák 1873. január 9-én gyulladtak ki először Szombathely utcáin és terein, megkezdődött a gázszolgáltatás. Ekkor a közvilágításra szolgáló lámpák száma 107, a„magánláng“-oké 569 volt. Ezen adatok 1911-re a következőképp változtak meg: 308 közvilágító lámpa, 2222 „magánláng“, 90 tűzhely és 14 fürdőkályha. A gázzal világított utcák hossza 1908-ban  16 200 m, a légszeszfővezeték pedig  17 425 m hosszú volt.

 

 

 

A közvilágításra gázlámpák szolgáltak

varos41895 augusztusában a Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság megalakulásával vette kezdetét Szombathely és környékének villamosítása. A történelmi Magyarországon ekkor még csak néhány városban (pl. Temesváron 1884 óta, Budapesten és Pécsen 1893-tól, Nagykanizsán 1894-től stb.) volt elektromos áram, illetve villanyszolgáltatás. Az elektromos áramot az 1895-96-ban Ikervárott a Rába-folyón épült vízi erőmű termelte, amely elkészültekor az akkori Magyarországon, s az egész Monarchiában is páratlan ipari létesítmény volt. A vízi erőmű elkészültével a Rába-folyó  7,55 m esését használták fel elektromos áram előállítására. A Szombathelyre vezető fővezeték hossza  65 km volt. E részvénytársaság építette, majd üzemeltette a szombathelyi városi villamos vasutat is. 1899-1900-ban kiépítettek egy második,  150 km hosszú vezetéket Sopronig. E vezeték továbbította az elektromos áramot a soproni villamosvasút részére is. 1908-ban a város  21 650 m hosszú elektromos vezetékkel rendelkezett, ebből  1650 m volt a földalatti, s  20 000 m a légvezeték hossza. A „lángok“ száma a magánlakásokban  9465, a közterületeken pedig 72 volt. Az utóbbi adat azt bizonyítja, hogy a közterületek világítását még 1908-ban is legnagyobbrészt gázlámpákkal (288 db) oldották meg. A többi vizsgált város közül Pozsonyban 1901-től, Székesfehérváron 1902-től és Győrben 1904-től van villamos áram.

A telefon 1876-ban Amerikából indult világhódító útjára. Nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában az elsők között létesült telefon Szombathelyen. 1880. augusztus 26-án a magyar orvosok és természetvizsgálók szombathelyi vándorgyűlésén Jedlik Ányos kalauzolta az ámuló vendégeket arra a bemutatóra, amelynek a főszereplője a telefon volt. Gothard Jenő és Sándor még 1878-ban határozta el, hogy mintagazdaságukban távbeszélőt kívánnak használni. Kuncz Adolf segítségével kiépített első vonaluk 2 km-es volt. Rövidesen sikerült Pápával, Csornával és Ógyallával is telefonkapcsolatot létesíteniük. Így távolsági beszélgetések lebonyolítása is lehetővé vált. Városi távbeszélő-hálózat azonban csak 1893-ban létesült Szombathelyen.

 

 

4. táblázat
A szombathelyi távbeszélő-hálózat adatai

Év

Távbeszélő-állomás

összesen

ebből nyilvános

1896

121

2

1908

328

4

 

1904 áprilisától már mentőket is hívhattak a rászorulók részére Szombathelyen. A mentőkocsi már ebben az évben 152 alkalommal vonult ki, 75-ször adtak elsősegélyt, 75 esetben szállítottak el betegeket, 7 esetben öngyilkosokat. 1905-ben kizárólag ragályos betegek szállítására egy újabb mentőkocsi beszerzését tették lehetővé. A vizsgált városok közül 1908-ban Szombathelyen kívül csak Székesfehérvár rendelkezett mentőtársulattal. Ekkor Magyarországon csak 10 törvényhatósági és 3 rendezett tanácsú városban működött mentőtársulat. Vas megye székhelyén létesült Magyarországon az első vidéki „gyermekgyógyító-intézet“, vagyis gyermekkórház.

 

 

5. táblázat
A lakóházak adatai falazat szerint 1900-ban

Város

Lakóházak száma

Falazat szerint

kő, tégla

kőalappal
vályog

vályog,
sár

fa,
egyéb

Pozsony

2 465

2 319

62

23

61

Pécs

4 596

2 858

1 284

448

6

Sopron

1 837

1 796

-

26

15

Székesfehérvár

2 621

612

1 546

461

2

Győr

2 122

1 672

136

282

32

Szombathely

1 702

1 657

17

20

8

Nagykanizsa

2 932

2 312

23

497

100

 

A városról alkotott képet nagymértékben meghatározták a város épületei is. 1900-ban Szombathely 1702 lakóháza közül 1657 volt a kőből vagy téglából épült, s  1651 a cseréptetővel fedett (5-6. táblázat). A vályogból készült, valamint a nádtetős épületek száma országosan a legalacsonyabbak közé tartozott. Az 1502 lakáshoz 137 fürdő- és 263 cselédszoba tartozott. Ezen adatok más magyarországi városokhoz hasonlítva igen kedvező képet mutatnak és következtetni engednek a település polgárainak igényességére, tehetősségére is, valamint a hazai átlagot felülmúló városiasodási fokra.

 

 

6. táblázat
A lakóházak adatai tetőzet szerint 1900-ban

Város

Lakóházak száma

Tetőzet szerint

cserép

zsindely

nád

Pozsony

2 465

933

1 529

3

Pécs

4 596

4 441

129

26

Sopron

1 837

1 333

481

23

Székesfehérvár

2 621

1 573

80

968

Győr

2 122

874

983

265

Szombathely

1 702

1 651

43

8

Nagykanizsa

2 932

2 596

108

228

 

A modern városi nívóhoz e korban már hozzátartozott a városi tömegközlekedés megteremtése is. Kialakulásának előfeltétele, hogy város egy bizonyos fejlettségi szintet elérjen, legyen 10 000 fő körüli lakos, megfelelő infrastruktúra, tehetősebb polgárok, mint számba jöhető fizetőképes utasok stb. Thirring adatai szerint 1908-ban Győrben és Nagykanizsán nem volt forgalomban semmmiféle helyi tömegközlekedési jármű. A többi vizsgált város mind rendelkezett omnibuszközlekedéssel. A villamosközlekedés Pozsonyban 1895-ben, Szombathelyen - hazánkban harmadikként - 1897-ben, Sopronban 1900-ban és Pécsett 1913-ban indult meg.

 

 

varos5

A korabeli Király utca