Iskolánkról

Iskolavezetés:

 

 

Czenek László – intézményvezetői

E-mail címe: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Telefon: 94/512-896; Mobil: 30/313 69 46

 

Müllerné Janzsó Andrea – intézményvezető helyettes

E-mail címe: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Telefon: 94/512-894; Mobil: 30/313 69 46

 

Pulay Teréz – intézményvezető-helyettes

E-mail címe: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Telefon: 94/512-894; Mobil: 20/503 10 34

 

 

Nevelő-oktató munkát segítők:

Tóth Linda Sophia - iskolatitkár

Telefon: 94/512-895; Mobil: 20/503 05 74

Az iskola hivatalos e-mail címe: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Rigó-Kovács Viktória - iskolatitkár

E-mail címe: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Telefon: 94/512-893; Mobil: 20/249 26 83

 

Feriencsik-Pongrácz Tímea - könyv- és kottatáros

E-mail címe: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Telefon: 94/512-898; 30/360 37 89

 

Csánk Dániel - rendszergazda

E-mail címe: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Telefon: 94/512-893

 

Csánk Dezső - hangszerész (billentyűs)
Janászek Ferenc - hangszerész (fúvós)
Tóth Péter - hangszerész (vonós)

Telefon: 94/512-897; 30/ 361 36 91

 

Kótai Cecília – porta, ügyvitel
Sándor Szabolcs – porta, ügyvitel

Telefon: 94/ 512 890; Mobil: 30/360 94 88, 30/361 36 84

GÁL JÓZSEF

 

BARTÓK BÉLA SZOMBATHELYI KONCERTJEI

 

I. A VÁROS MUZSIKÁJA A SZÁZADFORDULÓTÓL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚIG

A XIX. század második felétől fölgyorsuló városiasodási folyamat megteremtette vagy elterjesztette a városi életformára jellemző szórakozási, művelődési szokásokat. A vándorszínészek alkalmi játszóhelyei mellett/helyett kőszínházak épültek. A festők nyilvános helyeken mutatták meg alkotásaikat. Az énekesek, hangszeres szólisták, kislétszámú kamarazenekarok produkciói mellett napirendre került a több zenészt igénylő zenedarabok megszólaltatására alkalmas szimfonikus zenekarok megalakítása.

     Szombathely is a gyorsan városiasodó települések sorába tartozott. Két évtized alatt (1880-1900) mintegy 55%-kal nőtt (16 770-ről 26 000 főre) a lélekszáma. Ez a lakosságszám már megkívánta az öntevékenységre alapozódó, de tudatosabb kulturális élet szervezését. Ezért a város, a vármegye vezetőinek ösztönzésére 1900-ban megalakult a "Vas vármegyei Kultúregyesület". Egy évvel később, 1901-ben a muzsika barátai életre hívták saját egyesületüket is, a Szombathelyi Zenekedvelők Egyesületét. A megalakulást így ünnepelte a Vasvármegye cikkírója: "Bevonul... életünkbe a klasszikus zene, hogy állandó helyet szerezzen magának, kielégítse a közönségnek azt a részét, amely igazi élvezetet keres és talál a komolyzene mélységes erdejében."1"

     A klasszikus zene művelésének, megismertetésének kezdete Szombathelyen az 1880-as évekre esik. Egyik megalapozója Henne Ignác székesegyházi karnagy és két fia. Az ifjabb Ignác 1882-ben alapította meg a város első vonószenekarát. A lendületesebb fejlődés 1885-ben indult el, amikor a zenekedvelő Gyöngyösi Tivadar és Knebel Jenő vette kezébe az irányítást, és megkezdték a hivatásos és - a korabeli szóhasználat szerint - dilettáns művészek koncertjeinek rendezését. "2"

     Ilyen előzményekre alapozva alakult meg a Zenekedvelők Egyesülete (később gyakran csak Zeneegyletként emlegették), amely a zenei műveltség terjesztését és a "komolyabb zenei műfajok iránti érdeklődés felkeltését" határozta el. A cél megvalósítását egy, az igényesebb zenekari darabok megszólaltatására is alkalmas szimfonikus zenekar megszervezésével és híres művészek meghívásával kívánták elérni. Hangsúlyozták, hogy más hasonló egyesületekkel nem kívánnak konkurálni. Az egylet alapszabályának elkészítésére a zenei élet jeles mecénásait, Stadler Izidort és Knebel Jenőt, valamint a város neves hegedűművészét, Balassa Kálmánt kérték föl. "3"

     Az alakuló ülést 1901. december 15-én tartották meg a vármegyeházán Gyöngyösi Tivadar elnökletével. Az egylet alapszabálya nem ismert, a cél azonban aligha lehetett más, mint az előkészítő ülésen megfogalmazottak, azaz a zenei műveltség terjesztése, a komolyzene iránti érdeklődés felkeltése. Ehhez az elképzeléshez két javaslatot tettek hozzá: 1. az egyesületben működő tagok (föltételezhetően a zenészek) ne fizessenek tagdíjat; 2. egy becsületbíróság megalakítása, amelynek célja, hogy az "egyesületben felmerülhető és nem komoly természetű súrlódásokból származó párbajok (=viták) elkerültessenek."4"

Az alakuló ülés megválasztotta a tisztikart is. Elnökké Édelmann Sebő főgimnáziumi igazgatót, alelnökké gróf Korniss Emilt és a fotográfus Knebel Jenőt, titkárrá Stadler Izidor ügyvédet, igazgatóvá az ugyancsak ügyvéd Gyöngyösi Tivadart választották. Az egylet karmestere Balassa Kálmán hegedűművész, helyettesei Statzenberg Vencel és Kreuttetner Antal karnagyok lettek. "5"

     A becsületbíróságra (legalább egyszer) szükség volt, mert Balassa Szombathelyről való távozása után megindult a marakodás a karmesteri pálcáért. Mivel azt a jelölt Kirchner Bódog zongoratanítónak nem sikerült elnyernie, egy csoport kivált a Zeneegyletből és megalakította a Filharmóniai Társulatot"6", melynek működéséről nincs ismeretünk.

      A konfliktusok a későbbiekben is kísérői voltak a mindenkori zenekarok munkájának, ezért rendszerint újabb együttes szervezésével próbálták megoldani a nézeteltéréseket. 1917-ben például vonószenekart, "7" 1924-ben és 1927-ben kamaraegyüttest"8" szerveztek a zenekar meghatározó személyiségei. Az 1930-as évek vége felé csak nehezen sikeredett az újból Szombathelyen működő Balassának tartósabban regnáló zenekart alakítani.

A város és a vármegye zenetörténetének is fontos fejezete a Kultúregylet 1919-es újjáalakulása. A világháború befejezése, a Tanácsköztársaság bukása után szinte azonnal megkezdődött a kulturális élet újjászervezése. Az 1919. szeptember 29-ei ülés Kapi Béla evangélikus püspököt elnöknek, Ujváry Ede polgármester-helyettest alelnöknek, Bakos István főreáliskolai tanárt főtitkárnak választotta. Az újjáalakulás legfontosabb eleme az új szervezeti egységek, a szakosztályok bevezetése, amelyek a főbb művelődési, kulturális területeket fogták össze. Ezek: közművelődés, szépirodalom, szép- és iparművészet valamint zene. Valamennyi szakosztály élén elnök, alelnök és titkár állt. A Kultúregylet zenei szakosztályának első elnöke Katona József bankár, titkára Lomoschitz Pál polgári iskolai tanár lett. "9"

     A szakosztály a Zenekedvelők Egyletének törekvéseit vitte tovább. (Érthető, hiszen a szakosztályt mozgató személyek egy része nem változott.) A változatlan cél a klasszikus zene népszerűsítése, a zenei ízlés fejlesztése, a "zeneileg kevésbé képzett közönség számára ingyenes hangversenyek" rendezése. A magasabb zenei igények kielégítését az ismételten megszervezendő szimfonikus zenekar és vegyeskar valamint jeles szólisták koncertjei szolgálják. "10"

A szimfonikus zenekar tagjai pedagógusok, ügyvédek, orvosok, mérnökök voltak. (A korszak általános műveltségi normája szerint illendő volt a hangszertudás.) A zenekar "magját" mindig is a zenetanárok, a városi zeneiskola megnyitása (1909) után pedig egyértelműen ők alkották, nemcsak tagként, hanem szólistaként, szervezőként is. Kitűnt közülük az 1922-ben Szombathelyre költözött jeles hegedűművész, Bárdos Alice, aki a két világháború közötti időszak zenei életének egyik meghatározó személyisége volt.

    A zenekar, cívódásai ellenére nemcsak a társas érintkezésnek volt egyik fontos színtere, hanem a zenei műveltség, a helyi zenekultúra megalapozásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy a hazai - ritkábban a nemzetközi - muzsikusvilág legjobbjait láthatta a szombathelyi közönség nemcsak önálló estjeiken, hanem a zenekari darabok szólistáiként is.

      A Zeneegylet, illetve a zenei szakosztály évente 3-4 zenekari estet rendezett, s legalább egy-egy jeles szólistát is vendégül látott.

A szombathelyi zenekultúra színvonalát néhány előadóművész nevével jelezzük. A város egyik első világhírű vendégművésze 1900 áprilisában Jan Kubelik cseh hegedűművész. "11" 1903-ban állt először koncertdobogóra a gyermek Koncz Janika, Szombathely későbbi neves hegedűművésze. "12" A század első évtizedében föllépett a zongorista Grünfeld Vilmos, a karmester Szikla Adolf. "13" Rendszeresen koncertezett Balassa Kálmán, muzsikált Tessényi Margit zongoraművész, "14" a hegedűs Geyer Stefike, "15" Dohnányi Ernő, "16" Popper Dávid. "17" Nagy sikere volt a Fráter nótaestnek, "18 "Küry Klára operaénekes koncertjének. "19" A Fehér Kereszt jótékonysági estjén Marschalkó Rózsi operaénekesnőnek és Telmányi Emil hegedűművésznek tapsolt a közönség. "20" Az első évtized nagy eseménye volt az 1300 énekessel 1905-ben megrendezett országos dalostalálkozó. "21" Az első világháború előtti időszak legünnepeltebb vendége Pablo Casals gordonkaművész volt. "22"

     A háborús évek háttérbe szorították a zenét is. 1920 után azonban ismét jeles zenészek sora állt a szombathelyi közönség elé. 1921-ben - még budapesti lakosként - Bárdos Alice koncertezett B. Fónagy Irmával. "23" Újra ünnepelhette a közönség Dohnányi Ernőt, tapsolhattak Balázs Árpádnak, Basilides Máriának, Hettyey Arankának, Medek Annának, Palló Imrének, Székelyhidy Ferencnek. A zenei szakosztály a 20-as évek első felében 32 hangversenyt, operaelőadást rendezett. "24"

   A 20-as évtized második felében is folytatódott a hírességek föllépése a megyeszékhelyen. Payr Róbert hárfa-, Maurer Károly gordonkaművészek Bécsből, két jeles zongorista Franciaországból: Lhevinne József és Jeanne-Marie Darre. Koncertezett 1927-ben a világhírű Hubay Jenő, a 13 éves hegedűs "csodagyerek", Szerdahelyi Laci. Énekelt Németh Mária, kamarazenélt a Waldbauer-Kerpely-vonósnégyes, zongorázott Sauer Emil. "25"

     Az 1930-as évek elején az ifjú Fischer Annie mellett több jeles fiatal művésszel is ismerkedhetett a szombathelyi közönség. Az 50 éves Kodályt nagy ünneplésben részesítették a város, a vármegye vezetői is. "26" Fél évtized alatt két világhírű kórus is vendége volt a megyeszékhelynek: 1927-ben a római Capella Sixtina, 1933-ban pedig a bécsi gyermekkórus, a Wiener Sängerknaben. "27"

   Rendszeresen koncertezett a Kultúregyesület szimfonikus zenekara is. Muzsikájuk elismerésének is szólt az 1932. januári rádióközvetítés. "28"

A XX. század első három évtizedében hallhatta a szombathelyi közönség a barokk zene jeles alkotásait, a zeneirodalom klasszikusait (Bach, Beethoven, Handel, Haydn, Mozart, Schumann, Schubert, Chopin, Liszt) és a korban közel álló szerzőket (Grieg, Bizet, Mendelssohn, Goldmark, Dvořak, Zichy Géza, Lalo, Franck, Csajkovszkij, Wieniawsky és mások ). "29" A szombathelyi pódiumon Kodály muzsikája számított elsősorban modernnek. Mindezt azért mondtuk el, hogy érzékeltessük valamelyest Bartók szombathelyi fogadtatásának előzményeit.

 

II. BARTÓK BÉLA SZOMBATHELYEN

1. AZ ELSŐ KONCERTIG

Bartók Béla szombathelyi koncertjeivel, jelenlétével Petró János, "30" Kutasné Csikor Éva"31" és Tóth Kálmán"32" foglalkozott. Az első koncertjéről a Savaria Fórum is megemlékezet. "33"

     Csikor Éva zongoratanárnő édesapja emlékeit idézi Bartókról. Az emlékeket a tanárnő kollégájától hallotta.(?) Petró János "szóbeli közlések és a helyi sajtó közleményeire" hivatkozik. A két szerző szerint Bartók 1925-ben járt először Szombathelyen. Sem a helyi lapok, sem a Kultúregyesület évkönyvei ezt a megállapítást nem igazolják. A Dunántúli Estilap valóban beszámolt Bartók Sopronba tervezett koncertjéről "34" és annak az érdektelenség miatti elmaradásáról is. "35" A soproni sikertelenség után "feltehető - újra Petró -, hogy Bartók Sopronból Szombathelyre utazott, ahol a visszaemlékezők szerint a kultúrházban tartotta hangversenyét."36" Ennek időpontjául 1925 februárt nevezi meg.

     Az emlékezőket - az időpontot illetően - bizonyára megcsalta a memóriájuk. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy az akkor már híres-hírhedt zeneszerző koncertjéről egyetlen sorban sem emlékezett volna meg a helyi sajtó. Bartók valójában - ezt támasztják alá Tóth Kálmán kutatásai is - csak évtized múlva, 1934-ben, majd 1940-ben koncertezett a vasi megyeszékhelyen. "37"

Nincsenek megbízható adataink arról sem, mikor vette kezdetét a Bartók-művek szombathelyi bemutatása. Megismertetésükben bizonyára úttörő szerepet vállalt Csikor Elemér, aki Bartók tanácsára fogadta el a szombathelyi zeneiskola igazgatói állását. "38" Csikor oktatási anyagként állított össze egy gyűjteményt, a Zongoristák kézikönyvét, amely több gyermekeknek szánt Bartók-darabot is tartalmazott. "39" Ezekből a szokásos iskolai vizsgahangversenyen egy-egy darab valószínűleg elhangzott. A helyi lapok tudósításai azonban elsősorban a gyermekek teljesítményeit méltatták, csak kevésbé a fölhangzó darabok szerzőit.

     A Zeneegylet, majd a Kultúregylet koncertjeinek ismertetése szintén bőséges helyet kapott a lapokban. A méltatások első helyén ez esetben is az előadók álltak. Ezt követte a szerzők, s nem mindig a bemutatott darabok értékelése. A ránk maradt műsorlapok is hiányosak, így megbízható adatokat ezekben sem találhatunk a Bartók-darabok első szombathelyi bemutatóiról.

     Az első szombathelyi Bartók-bemutató Petró szerint 1922. november 4-én volt. Dohnányi játszotta az Allegro barbaro-t. "40" A lapok szerint Dohnányi hangversenye karácsony előtt volt. Az előadást követően Dohnányi ráadást adott, ezt azonban nem nevezi meg a kritikus. A ráadás lehetett az Allegro is. Jelen ismereteink szerint szombathelyi hangversenyen 1921-ben hangzott föl először Bartók-mű. A Kereskedők Társulatának székházában Bárdos Alice és B. Fónagy Irma koncertezett december 18-án. A műsor második számaként a Kreutzer-szonátát követte az Este a székelyeknél című kompozíció B. Fónagy Irma előadásában. "41"

     Ezen időpontot követően is műsorra tűzhettek az előadók egy-egy darabot, a dalárdák elénekelhettek egy-egy népdalföldolgozást. A Vasvármegye hírei között olvasható például a Zsidóleányegylet 1926 januárjában rendezett műsoros délutánjának programja. E szerint befejezésként a 15 parasztdalból 5-öt ad elő Kósa György. "42"

   Petró János 1928-ra teszi az I. vonósnégyes első szombathelyi bemutatóját. "43" Ennek sem sikerült nyomára bukkanni a koncertkrónikákban.

A Bartók-kompozíciók jelenléte a koncertéletben az első koncertjéig alig-alig dokumentálható. Ez annál is meglepőbb, mert a bartóki, kodályi muzsika megismertetésében nagy szerepet vállaló Heintz Fülöp, az Iparosdalárda karnagyaként, még az 1933. február 21-ei nagy városi iparos ünnepélyen sem tűzött egyetlen Bartók-dalt sem a műsorra. "44"

 

2. AZ ELSŐ BARTÓK-KONCERT - A ZENESZERZŐ SZEMÉLYES KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL

A zeneszerző közreműködésével rendezett első koncert 1934. március 18-án a Kultúrházban hangzott el. Az e koncertet megelőző egy esztendő fontosabb zenei eseményei: 1933 májusában itt ünnepelték - megkésve - Kodály Zoltán 50. születésnapját. "45" 1933. szeptember: Németh Mária énekesnő jótékonysági koncertje. A társadalmi eseményszámba menő előadásra 1500 férőhelyes nézőteret alakítottak ki a huszárlaktanyában. Külön autóbuszjáratok indultak a vasútállomásról, hogy könnyen megközelíthessék a helyszínt. "46" November: Fischer Annie hangversenye, "47" december: a Szombathelyi Dalosegylet gálaműsorában a Psalmus Hungaricus bemutatója. A bemutató alkalmából levélben köszöntötte az énekeseket Kodály Zoltán. "48" 1934. január: Basilides Mária ária- és dalestje második részében Bartók- és Kodály-dalokat énekelt. "49" Február: Földesi Arnold gordonkaestje"50" és Koncz János-Keomley Bianka-Kósa György műsora. "51"

A nagyközönség minden megszokottól gyökeresen eltérő művészeti alkotást csak nehezen, hosszú idő után fogad el. Ez alól Bartók művészete sem volt kivétel, ezért "hívei" igyekeztek első koncertjét alaposan előkészíteni. Az esemény első hírei a Heintz Fülöp vezette próbák közreműködőitől származtak.

     A helyi lapok - Vasvármegye, Hir, Nyugat-magyarország - fontos szerepet vállaltak az előadás előkészítésében, fogadtatásában. Március elejétől szinte naponta jelentek meg Bartókot és műveit bemutató írások. A koncertmeghívást elfogadó Bartók is nyilván tájékozódott - Kodálytól bizonyosan - a város zenei életéről. Az igen kimondásában Breuer János szerint a kulcsszerepet Baranyai Gyula játszotta, akinek szülei és Bartók édesanyja között baráti volt a kapcsolat. "52"

      A koncertet előkészítő írásokból - a fokozatosság mellett - nem kétséges, némi túlzás is kiolvasható. Bartók muzsikájának radikális újszerűsége miatt ez persze érthető. Az estet közvetlenül megelőző meggyőzés március 7-én indult el a Vasvármegyében. A híradás Bartókot zongoraművészként, kamarazenészként és karmesterként jelzi, s furcsa mód nem említi zeneszerzői mivoltát. Kiemeli viszont, hogy Szombathely az "első vidéki város, amely saját művészi erőiből Bartók teljes művészetének keresztmetszetét bemutatja". Kuriózumként említi, hogy a Parasztdalok zenekari változata hangversenyteremben ezen a koncerten szólal meg először. "53"

      A hangulati előkészítésben aktívan részt vevő Szende László építészmérnök a Hirben is és a Vasvármegyében is szólt a bartóki zene lényegéről. A március 11-ei cikkében a zeneszerző magyarságát hangsúlyozta Szende. "Tudatában kell lennünk, hogy az új magyar zene két ragyogó vezére: Bartók és Kodály ma a világ egész zenekultúrájának élén állnak, tudatában kell lennünk, hogy e két mester a magyarságot és a magyar kultúrát a zeneművészeten át ismertté teszi mindenütt, hol a zene iránti érdeklődés, fogékonyság van." Bartók zenéje "magyar, tősgyökeres népi, az új zene formakiképzésébe öltöztetve."54"

 

gal1

 

Pátzay Pál Bartók-szobra

(Marosfalvi Antal felvétele)

     Március 13-án a Vasvármegyében bővebben fejtegette Bartók jelentőségét. Előbb külföldi lapok véleményét sommázta Bartókról, majd kifejtette, hogy művészetének lényege az ellentétek "nagyszerű egyesítése: szigorú és zárkózott, mentes a szentimentalizmustól, tele humanizmussal... forradalmi s hódító mozdulattal gázol át a világ vadonján, rombol, hogy a romokból új épületet emeljen. Ázsiai nép leszármazottja, ki ázsiai ősrengetegben látja az életet, de önmagában is ott érzi az ősembert, s ... ezért töretlenül, az élet zárt egységeként áll magában, mint a zenetörténet sok, a maga birodalmában egyedül álló jelensége." Szólt arról is, hogy lehetnek olyanok, akik még nem értik a "szavát", kételkednek muzsikájában, ám "aki magyar és hű nemzetéhez..., aki érez szívében humanizmust", annak megértéssel kell közelednie korunk "e hihetetlen nagy géniuszához."55

     Az írásos meggyőzés mellett éltek a szóbeli ismeretterjesztés lehetőségével is. Március 14-én a Kultúrházban Heintz Fülöp tartott előadást, amellyel Szende cikkeinek gondolatmenetét erősítette. Külföldi szaklapok írásait idézte, amelyek szerint "Bartók ma biztosabb utakon halad, mint Schönberg, Sztravinszkij vagy Honegger." Vázolta Bartók művészi beállítottságát, amely a "romanticizmus végső bizonytalanságán túl, kozmikusabb távlatok felé tárja a művész szívét és egy új klasszicizmus kialakulásában megmutatja a népi lélekben rejlő erőt." Emlékeztetett arra, hogy az Ady "harci zaja" mellett induló Bartók nagy érdeme, hogy a magyar zenét "újjáépítette". 30 éves küzdelme a "magyar lélek ősi humánumából restaurálta a művészet anyagát és formáját."56

       A koncert napján két írást is közzétett a Vasvármegye. Az egyik a munkásságát és a pályafutását ismertette. Így jellemezte: "Szakít a 19. század magyar és magyaros műzenéjével és a nyugati zeneirodalomnak - főként a romantikus korszak - tradícióival, s önálló zenei nyelv kialakításával az ősi kelet-európai népzenét vette alapul."57

      A másik írás a koncert előtt két nappal megérkezett mesterrel készített - Bartók, az ember-típusú - interjú volt. "Apró emberke... csupa ideg, komoly ember. Vékony ujjai komponálás közben a zongorabillentyűkön edződtek keményre. Meleg tekintete nyílt, őszinte. Rőt hajszálai ritkák, fehérek... Szombathely? Még alig láttam. Szép. Szép, főleg, hogy ilyesmit tudnak. Ilyen hangversenyeket. Minél többet kellene, ha a közönségnek kell. Énekkarokat kellene szerepeltetni. Meg hát zenekart is, ha mód van rá. Hallottam a Kodály-hangverseny sikerét. Szép. A vidéki városok nem nagyon csinálják. Talán Szeged? Vagy Sopron? Nem is tudom... Pedig az volna a fontos, hogy ne csak Pest, a vidék is csinálja."58

     Már a főpróba is "telt ház" előtt zajlott le, a március 18-ai koncerten pedig a "város elit publikuma megtöltötte a Kultúrpalota nagytermét, hogy élvezze Bartók Béla művészetét."59

     A hangverseny nyitószáma Beethoven cselló-zongora szonátája volt, amelyet Bartók Baranyai Gyulával adott elő. Második számként két Kodály-darabot (Székelykeserves, Sírfelirat) és saját műveit (Este a székelyeknél, Medvetánc, Allegro barbaro) zongorázta a művész. Ezt követte a Hegedűrapszódia, Bartók-Gertler: Szonatina és Dudások című alkotások sora. E számok megszólaltatásában Bárdos Alice volt a partner. A szünet előtti utolsó darabként az Iparosdalárda Heintz Fülöp vezényletével a Régi magyar népdalokat énekelte.

     A második rész a Magyar parasztdalokkal kezdődött. Ez a kompozíció hangversenyteremben először ezen az esten hangzott el, a Kultúregyesület és az 5. honvédgyalogezred közös zenekarának tolmácsolásában. Befejezésül a Rapszódia (Op.1) című alkotást játszotta a szerző és a zenekar Baranyai Gyula vezényletével. "60"

     A koncert nagy siker volt. Az utolsó szám alatt - írta a Nyugat-Magyarország - a közönség "már szinte együtt élt a művésszel és a zenekarral, s az utolsó taktus után tüntetően ünnepelte Bartók Bélát", aki ráadás számmal viszonozta az ünneplést. Ezt a "gesztust ...méltán vehette kitüntetésnek a publikum, amely mintegy varázsütésre figyelt föl az új kor zenekultúrájára."61"

     A Hir is úgy vélte, "Nagy kitüntetés Szombathelynek, hogy ez az istenáldotta komponista és zongoraművész ... személyesen jelent meg itt, a nyugati kultúra fellegvárában. Közönségünk nem is fukarkodott a tapsokkal. Az elismerő hódolat a virtuózon kívül a zeneszerzőnek is szólt, akinek muzsikája, ugyan még helyenként szokatlan a kulturált fülnek is, de azért kiérződik belőle, hogy ez a jövő zenéje, és hogy ez a muzsika egyenes folytatása annak az útnak, melyen a nagy klasszikus mesterek haladtak."62"

   A Vasvármegye méltatója a szerző legértékesebb alkotásainak nevezte a hallott kompozíciókat. Mind zenéje, mind annak megszólaltatása "egy emberfölötti erő, önmagánál erősebb lélek megnyilatkozása, mely az elhivatottság biztonságával tör utat magának szinte testet öltve. Zongorajátéka a legtökéletesebb úgy művészi, mint technikai irányban: a pianó leheletszerűségétől a tüzes, izzó erejű fortéig menő dinamikai árnyalásokban." Saját alkotásai mellett Kodály "két gyönyörű zongoradarabját" is művészi "szépségű tolmácsolásúnak" hallotta a kritikus. "63"

     A sikerben a közreműködők is osztoztak. Megdicsérték Bárdos Alice "zengő, gyönyörű tónussal és kitűnő technikával" megszólaltatott tolmácsolását csakúgy, mint Baranyai Gyula "stílusos előadását" és vezénylését, az Iparosdalárdát és karnagyát, Heinz Fülöpöt és a zenekart egyaránt. A koncertről több országos lap is megemlékezett, így a Budapesti Hírlap, a Nemzeti Újság, a Pesti Hírlap. A lapok megemlékeztek az új Bartók-mű bemutatásáról.

     E koncert után egyre gyakrabban lehetett már Bartók-kompozíciókat hallani a szombathelyi hangversenyeken is.

 

gal2

 

Az 1934. évi koncert műsorlapja.

Forrás: Muzsika, 1999.3.sz. 7.old.

 

3. A MEGKÉSETT DICSÉRŐ VISSZHANG ÉS KÖVETKEZMÉNYEI

Az érdekeltek várták, de egy ideig nem jelent meg semmilyen kritika a Pesti Naplóban, amelynek nagy tekintélyű kritikusa, Tóth Aladár végighallgatta a főpróbát és az előadást is. Írt viszont a Magyarság, amely dicsérte Baranyai Gyulát mint karnagyot, de nem ejtett szót sem Bárdosról, sem Heintzről. Ezt a Nyugat-Magyarország recenzense méltánytalannak tartja: "Kicsit túl sok a tömjén Baranyai Gyulán" - dohogta. "64"

     A Pesti Napló hallgatása másnap "megtört". Ugyanis a lap egész oldalas cikkében méltatta Szombathely zenei életét Tóth Aladár. A jeles zenekritikus néven is nevez több zenészt, intézményt - Bárdos Alice-t, Baranyai Gyulát, Kartner Gittát, Walter Margitot, Heintz Fülöpöt, Statzenberg Vencelt, Lomoschitz Károlyt, Werner Alajost, Kőrössy Tamást, Jarisch (Jurányi) Jánost, Kőszegfalvi Flórist, Szende Lászlót, a Kultúregyesületet, a Kamarazene Társaságot, a Szombathelyi Dalosegyletet, az Iparosdalárdát, a Haladás Kórust, a zeneiskolát, a kultúrapártoló polgármestert, Ujváry Edét -, azokat, akik véleménye szerint "alig két év alatt fölvirágoztatták" Szombathely zenekultúráját. Bárdost, Baranyait, Heintzet a zene Erős Jánosainak nevezte, hiszen külföldi sikereiket cserélték föl a vidéki város életformájával. Heintzet azért dicsérte, mert énekkari munkája és dirigálása nyomán az "egyszerű" iparos emberek a legbonyolultabb partitúrát is képesek visszaadni. "A város Beethoven, Mozart, Bartók és Kodály városa lett." Szombathely - Tóth Aladár szerint - a "Dunántúl első zenei városává fejlődött"."65"

    A megtisztelő "első zenei város" titulust Tóth Aladár azzal indokolta, hogy Szombathely "önnön erejéből fel tudja zendíteni a legnagyobb klasszikus és legnagyobb magyar muzsikát, tehát együtt tud muzsikálni Bartókkal. Szombathely megtalálta az utat az igazi nagy zenéhez, és éppen ezáltal utat nyitott a valódi kulturális erőknek, amelyek építeni tudnak a >>leépítés<< idején. (Ti. Baranyai tanári állását ekkor szüntették meg. G. J.)

     Az "első zenei várost" azzal is indokolta a kritikus, hogy a régebbi kultúrájú városok megszokták, hogy Bécsből vagy Budapestről "importálják" a zenekultúrát (ez persze Szombathelyre is részint igaz, G. J.) vagy pedig "huszadrangú muzsikát akartak nagy díszes apparátussal a kultúra >>ünnepévé<< avatni. Pedig annyira már igazán nem vagyunk gazdagok, hogy úri kényelemből >>importáljuk<< azt, amit magunknak kellene megteremtenünk. Tehetségben viszont sokkal gazdagabbak vagyunk, semhogy közepes muzsikánk ünnepi felfújásával kellene dokumentálni >>kultúrfölényünket<<. Nagyon drágák ezek az ünnepi >>cécók<<, melyek újabban sűrűn teszik át színterüket a fővárosból vidékre. "66"

     A Tóth Aladár-cikk indulatokat kavart a zenésztársadalomban. A sértődést kétségtelenül az alig "két év" kitétel okozta. A választ a Vasvármegye főszerkesztője fogalmazta meg, aki ugyancsak terjedelmes írásban vitatta Tóth Aladár azon megállapítását, miszerint Szombathely csak az utolsó két évben vált a klasszikus és modern zene színterévé. A zenekritikus példái ellenében szintén példákat említ: Balassa Kálmánt, Knebel Jenőt, Stadler Izidort, Gyöngyösi Tivadart, a Zenekedvelők Egyesületét, akik a század első évtizedeinek meghatározó szereplői voltak. Abban, hogy Bartók és Kodály muzsikáját ma értékelni tudják - fejezi be írását Lékay-Lingauer Albin - "valószínűleg van valamelyes érdeme annak a másik munkának is, ami már a háború előtt javában folyt Szombathelyen."67"

     Tóth Aladár újabb, csaknem három újságoldalnyi írásában - amelynek Lékay-Lingauer lovagiasan helyt adott - elmondta, hogy nem szombathelyi zenetörténetet kívánt adni. Ezért nem foglalkozott a város zenei múltjával. Neki az volt a fontos tudatosítani, hogy ez a kisváros hogyan jutott el odáig, hogy nemcsak meg tudták szólaltatni, hanem - ami legalább ennyire lényeges - a közönség ezt a zenét be is fogadja. "68"

   Amíg folyik a sajtó pengeváltása, azalatt a háttérben "zajlik" a "szombathelyi szimfónia"."69" A háttéresemények egyik következménye: Bárdos Alice lemond a zenei szakosztály alelnöki tisztéről. Lemondólevelében kijelentette, hogy a jövőben "minden zenei szerepléstől távol tartja magát"."70" Elhatározását egy időre ugyan megváltoztatta, de az 1935 februári Beethoven-hangverseny után"71" - a város néhány jelentős zenészével - kilépett a Kultúregyesületből, s megalakították az 1944-ig működő Collegium Musicum kamaraegyüttest. "72"

4. AZ 1938-AS KONCERT - BARTÓK JELENLÉTE NÉLKÜL

1938-ra országszerte megerősödtek a jobboldal radikális irányzatai. Nőtt az antiszemitizmus, és megjelent az első ún. zsidótörvény. "73" A politikai életben hangsúlyosabb szerepet kapott az ifjúság, különösen az egyetemisták bajtársi szervezetei, köztük a két legnagyobb létszámú, a Turul Szövetség és a Hungarista Szervezet" 74 A Szövetség 1938. május 8-án nagyszabású Turul-találkozót rendezett Szombathelyen. "75" A program egyik helyszíne a Kultúrház volt. Itt rendezték meg május 7-én este a Bartók-koncertet. Ez a terem volt a másnapi nagygyűlés helye. A koncert idejére már készen volt a másnapi program dekorációja. Így kerülhetett elő az utolsó műsorszám alatt a zászlóval letakart Turul fölirat, amelynek hangsúlyozásával zárta Bartókot pocskondiázó kritikáját - erről később szólunk - a Hir című lap.

 

gal3

 

Az 1938. évi koncert műsora.

(A szerző tulajdona)

 

A nemzeti érzés, a nemzeti kultúra fontosságának állandósult, gyakorta melldöngető hangoztatása a napi politika velejárója volt. A Bartók magyarságát, nemzeti gyökerű zenéjét ismertető írások viszont eltűntek a megyei lapokból. A sajtóban nyoma sem volt az 1934-es koncertet megelőző várakozásnak, előkészületeknek. Tudták ezt a Kultúregylet vezetői is, hiszen a korábbi Koncz-emlékünnep koncertjének visszhangja kellő figyelmeztetés volt.

     Koncz János emléktábláját 1938. március 6-án avatták föl a Kultúregylet vezetői Kálvária utcai szülőházán. E nap estéjén három műsorszámból álló koncertet rendeztek a Kultúrházban. Az első számot, Beethoven Coriolanus-nyitányát a Balassa vezette zenekar adta elő. Schumann Zongoraversenyét a Koncz-ház közelében gyerekeskedő Csiby József szólaltatta meg. Koncz kedvenc darabját, Lalo Spanyol szerenádját Bárdos Alice játszotta. "76

      A koncertet értékelő kritika után"77 ingerült hangú "olvasói" vagy annak álcázott írásokat közölt a Hir. A levelezők legfőbb kifogása az volt, hogy egy magyar művész emlékkoncertjén miért idegen szerzők darabjait játszották. Számon kérték, hogy miért nem játszottak legalább egy apró Koncz-szerzeményt. (Zenetörténészek szerint ilyen nem létezik. G. J.) A legfőbb kifogás a Lalo-mű ellen hangzott el. Lehetséges persze, hogy az igazi kifogás a zsidó hegedűművésznő személye volt.

     "A jó Isten belém préselt egy kis hazafias szuszt is - írja az egyik levelező, aki magát Megrótt polgárnak nevezi -, ez pedig sehogy sem engedi azt az értelmetlenséget kiküszöbölni, hogy a francia szerző Spanyol szimfóniája hogyan került be a magyar művész emlékhangversenyébe."78"

     Az emlékhangversenytől a Bartók-koncertig két zenei estély volt Szombathelyen. Április elején francia zenei estet, "79 április végén pedig az olasz hegedűművésznő, Vanda Luzzatti műsorát láthatta-hallhatta a közönség. "80

    A Bartók-műsor közeledtére három hirdetés hívta föl a figyelmet. A Vasvármegye első közleménye szerint ez a hangverseny a "legnagyobb élő magyar zeneszerző, Bartók Béla művészetének jegyében kíván a szorgalmas évi munka végére pontot tenni" .81 A másik híradásban azt jelzi a szakosztály, hogy eddigi tevékenysége során a modern zene megismertetésére vállalkozott, s igyekszik megcáfolni azt a "téveszmét", hogy a modern zene érthetetlen a nagytömegek számára.82 A Hir az Egyesület IV. bérleti hangversenyének jelzi, kiemelve a szólista Böszörményi Nagy Béla nevét. "83

     A Bartók-koncert május 7-én este 9 órakor kezdődött. Ugyanebben az időpontban a Turul-találkozó vezetői is megbeszélést tartottak a másnapi nagygyűléssel kapcsolatosan. "84 Nem kizárt, hogy éppen a Kultúrházban.

 

gal4

 

A Kultúrház, a Bartók-koncertek színhelye.

(Kőszegfalviné Pajor Klára képeslapgyűjteményéből)

 

     A Collegium Musicum szervezte Bartók-est a sorozat hagyományai szerint kezdődött. Vásárhelyi Zoltán, a Kecskeméti Dalárda jeles karnagya vezette be az estet, ismertetve Bartók munkásságát.

    A műsor első két számát - Ne menj el, Huszárnóta - a Szent Márton utcai elemi iskola gyermekkara énekelte. Ezt követte Böszörményi Nagy Béla zeneművészeti főiskolai tanár zongorajátéka (1. Négy régi keserves ének, Scherzo, Ballada. - 2. Szvit, op. 14. - négy tételben). A szünet után a Kultúregyesület hegedűkara szólaltatta meg az eredeti Parasztdalok két hegedűre című alkotást. A Kis szvit és a Két burleszk előadója a vendégművész volt. Befejezésként a Közigazgatási Tanfolyam (= Jegyzőképző, G. J.) férfikara a Bolyongás és a Resteknek nótája című kompozíciókat énekelte.85 A kórusokat Heintz Fülöp dirigálta.

     Havass Imre, a modern magyar muzsika egyik szombathelyi elkötelezettje csalódott a koncert fogadtatásában. "Mélyen elszomorító és csupán a politikai élet felzaklatott jelenségeivel magyarázható, hogy a közönség érdeklődése, szeretetteljes pártfogása az utóbbi időben nem tudott lépést tartani a kitűzött program mérföldköves lépteivel." A nyárban bizakodik, amely, reméli, meghozza a "lelkek hőn óhajtott nyugalmát".86

     A Nyugatmagyarország nem tudósított az estélyről, a Hir viszont közel kéthasábnyi terjedelemben intézett arrogáns támadást Bartók és muzsikája ellen. Az írás a korszak egyes politikai csoportjainak nézeteit hirdeti zenekritikába csomagolva. Korhangulatot tükröz, ezért hosszabb részleteket idézünk belőle.

     ">>A legnagyobb élő magyar zeneszerző<<. Így nevezte el a hangverseny előtt kiadott kommüniké Bartók Bélát... Való igaz, hogy már-már köztudottá kezd válni ez a vélemény, amely bizonyos körök szorgoskodása révén beleülepszik a zenei élet medrébe és ez a kis, szerény magyar folyó kotrógépek híján talán még el is öntené a távoli külföldi városokat is. Lehetetlen azonban, hogy jobboldalról fel ne figyeljenek erre a mesterkedésre s ne tiltakozzanak kifelé és befelé egyaránt, hogy az, aki olyan szerencsétlen gesztióval tiltotta meg a német és olasz rádióadóknak művei előadását, dehogyis a legnagyobb. Ha együtt is emlegetik például Kodály Zoltánnal az ő nevét, ha vannak is érdemei és értékei, Isten mentsen meg a gondolattól, hogy kifelé ő képviselje Magyarországot, mint az ország legnagyobb zeneszerzője, hiszen a szombathelyi magyar (kiemelés G. J.) közönség körében megnyilvánult hatásból is megállapítható, mit gondolnának rólunk, miféle értékállományunk van, ha ennyit tud a legnagyobb?"

     Az indulattól túlfűtött, többszörösen összetett mondatok a továbbiakban is folytatódnak. Megismétli azt a nézetet, hogy Bartók zenéje a tömegek számára élvezhetetlen, mert nem találnak benne "üdülést, élvezetet, szórakozást". Összehasonlítja Kodály muzsikájával, s megállapítja, hogy Bartók "ma... alig méltó arra, hogy... Kodály Zoltán cipőjének zsinórját megoldja, az ellen pedig a legélesebben tiltakozni kell - ismétli önmagát - hogy őt nevezzék a legnagyobb magyar zeneszerzőnek."

    Véleménye szerint a "zene rajongóit is... megfertőzik a divatba hozott nevek és a hozzájuk fűzött jelző-frázisok. Egyik megbecsült helyi zeneértékünk dicsér. De arról is elmélkedik, hogy akinek egy kevés elméleti képzettsége van, és forgatott már Bartók-partitúrát, az tudja kellően méltányolni, mit jelentenek a Bartók-partitúrák intonációs nehézségei, a különböző hangskálák kusza összefonódásai... Soha nagyobb dicséretet nem kaphatott volna Heintz Fülöp, mint amikor ennek a kritikának akut vonatkozásában méltányolták az ő nagy vállalkozását, ... s kiemelték a horribilis nehézségekkel >>birkózó<< együttesnek a lelkes karmesterrel együttjáró érdemes munkáját. Valóban birkózás folyt itt s a porondon küszködött a jobb sorsra érdemes közönség is, verejtékezve és meg-megriadva, hogy a nehéz küzdelemnek mikor lesz már vége? Elementáris erővel tört ki a megkönnyebbülés vihara, mikor végre ráadásul a közönség egy kis Kodály-muzsikában gyönyörködhetett. Hiába, az értelemmel felérni nem bírt bartóki zene nem férkőzött be a szívekbe."

     Az e muzsika iránti ellenszenve refrénszerűen ismétlődik: "a zűrzavaros >>magasabb<< zenei hullámok, amelyek talán ott vibrálnak az éterben... az emberi fül számára idegenek és nem kellenek se testünknek, se lelkünknek ... műveljék csak ezt a muzsikát, akik nagyrabecsülik, de ne panaszkodjanak, ha a közönség meghitt társaságban hagyja őket."

   Dicséretet kapott a kritikustól az est szólistája, Böszörményi Nagy Béla és a Közigazgatási Tanfolyam énekkara is, amely a "körülményekhez képest igen szépen szerepelt... s énekszáma alatt - zárul a beszámoló - nem ok nélkül vált láthatóvá az addig zászlóval letakart - Turul."87

    Nem emlékezett meg viszont egyik lap sem arról az incidensről, amelyről Szende László számolt be emlékirataiban. "A Kultúregyesület nagyterme csak mérsékelten telt meg, viszont az erkélyre felvonult egy fiatalemberekből álló csoport, amely magyar nemzeti lobogót lobogtatva tüntetett Bartók ellen. Hazafiatlanságát és egyéb hasonló szélsőjobboldali jelszavakat ordibálva kísérelte megzavarni a hangversenyt. Szomorú és döbbenetes volt. De azért a jelenlévő közönség ünnepelte a Bartók-előadókat, és a karzati tüntetés is felsült és elcsendesedett. Viszont elérkeztek a zsidótörvények és az első, az 1938. XV. Törvénycikk kiszakította a Collegium gárdáját a Kultúregyesületből."88

 

gal5

 

Az 1940. évi hangverseny programja.
(A Savaria Múzeum Történelmi Osztályának tulajdona, Havass hagyaték)

 

     Szende emlékezése és a Hir írása alapján egyértelműnek látszik, hogy a koncertet zavaró tüntetők a Turul-találkozó résztvevői közül kerültek ki.89

A muzsikába-énekbe beavatkozó politika egy hónap múlva (június 5.) a szombathelyi országos munkásdalos-találkozót követő, tudatosan gerjesztett hatásban jelentkezett újra. A 13 vidéki (a szombathelyi Haladás Dalárda nem vett részt a találkozón) és 10 budapesti kórus kétezer fős találkozójának fontosságát jelezte, hogy azon részt vett a megyés püspök, a főispán, az alispán, a polgármester és számos más megyei, városi vezető is.90

    A Nyugatmagyarország kritikusa szerint a találkozó "fényesen" sikerült, nótázó, borozgató munkásokkal lehetett városszerte találkozni.91

    A Vasvármegye és a Hir tudósítói ugyanazt az eseményt másként látták. A Vasvármegye szerint visszatetszést keltettek a lakosságban az ökölbe szorított kézben végződő lantjelvények, a vörös pipacsok, a lobogó vörös zászlók, az elszórt röplapok és a munkásbarátság hangoztatása.92 A Hir határozottságot hirdet. ">>Barátság<< jegyében, de bátor elszánt lélekkel kell utat keresnünk, hogy leszámoljunk végre a nemzetköziség, a felforgatás és a liberalizmus szellemével, mely a zsidóság emancipációja után perzsel végig mindent minálunk. Ez a város így a szerző nem lehet szolgálója a magyarságtól távol álló eszméknek.93 Az utóhangokhoz tartozik még egy parlamenti interpelláció a "vörös dalosnapokról".94

Ezekben a hónapokban a politika hangereje előbb csak lehalkította, majd egy időre el is némította a szombathelyi muzsikát, mivel a zsidótörvények által a színpadról leparancsoltak a város legfölkészültebb zenészei voltak. Hiányuk nehezen volt pótolható. 1939 márciusában Balassa Kálmán vázolta a város zenei életének jövőjét,95 ám még novemberben is Heintz Fülöp arra kereste a választ, hogy "miért nem indul meg a szombathelyi zenei élet".96 Zenei események persze ezen időszak alatt is voltak, de nem a zenei szakosztályéi. Jobbára egyesületi programok voltak ezek, például a cserkészrepülőké. Az estély szólistái Gyurkovics Mária operaénekesnő, Mándy Margit dalénekes és Bordy Bella balett-táncos.97 A Collegium Musicum is folytatta működését, igaz, csak zárt körben, a zsidókaszinóban.98

     A Kultúregyesület bérletsorozata csak 1940 februárjában kezdődött meg újra. A zenebarátok Albert Ferenc hegedűművészt várták,99 betegsége miatt azonban a koncert elmaradt. Helyette Faragó György zongoraművész adott nagysikerű hangversenyt.

   A Bartók-koncert március másodikán volt. A bérletsorozat harmadik, egyúttal utolsó idénybeli előadásának időpontja május 2. A Romantikus est című koncerten az ifjú Katona Marika zongorázott, Nagypál László énekelt. Grieg: A-moll zongoraverseny és Liszt 13 zsoltár tenorhangra, vegyeskarra és zenekarra című művei hangzottak el. Az est karmestere Heintz Fülöp volt.100

5. 1940 - A HARMADIK KONCERT. EZÚTTAL BARTÓK MÁSODSZOR A SZOMBATHELYI HANGVERSENYDOBOGÓN

A harmadik Bartók-koncert hangulatát már beárnyékolta a háború. "Gyors nemzetek öldösik egymást - írta Radnóti -, s mint Ninive, úgy meztelenül le az emberi lélek." Ennek az estélynek az előkészítését valójában két hirdetés előzte meg. Igaz, ekkor már ha Bartók művészetét nem is, hírnevét az "átlagos" tájékozottságú érdeklődők ismerték. Az első híradás - a koncertről és a műsorról - az esemény előtt egy héttel jelent meg.101 A másik a hangverseny előtti napon látott napvilágot. A híradás szerint az előkészület a "pár év előtti emlékezetes Szigeti-hangverseny előkészületeihez mérhető". E fogalmazás bizonyára propagandisztikus célokat szolgált a jegyeladás érdekében. A "messzi vidékről" is vitték a jegyeket - olvashatták az érdeklődők -, úgyhogy "jobb helyre már csak néhány kapható".102

     A hangversenyszervezés Havass Imre érdeme. Ő várta a vasútállomáson a megfáradt Bartókot, aki a megérkezése után rögtön a szállodába ment.103

     Az 1940. március 2-án megrendezett koncert műsorán négy szonáta szerepelt. Művésztársa Zathureczky Ede hegedűművész volt, aki Bartókhoz hasonlóan másodszor lépett Szombathelyen hangversenydobogóra.104

     A műsor: 1. Mozart: A-dúr szonáta, 2. Beethoven: Tavasz-szonáta F-dúr, op. 24. 3. Bartók. I. rapszódia, 4. Beethoven: Kreutzer-szonáta. A hangversenyről - a Nyugatmagyarország megszűnte miatt - csak a Vasvármegye és a Hir írt. Havass Imre himnikus hangú méltatása bizonyára nem túlozta el az est melengető hangulatát.

     Bevezető sorai az Európát és az európai kultúrát is tépázó háborúról szólnak. Ebben a kaotikus állapotban a Bartók-Zathureczky koncert egy felvillanó "fáklyalobbantás", a "...béke és boldogság szigetének ebben a kis igénytelen fészkében, ahol hatszáz ember lelkes együvétartozása az emberi művelődés fennkölt eszméjének szolgálatában adott kezet e nagy művész szellemidézésének. A zeneirodalom legnagyobb értékei, Beethoven és Mozart géniusza szólt hozzánk két kiválasztott művészlélek hűséges közvetítésében, de megszólalt a ma emberének új életformát alkotta zenei kiállása is a bartóki muzsika újszerű csillogó hangjaiban."

     Az I. rapszódia "az új utakat kereső huszadik század zajló, zaklatott világában átformált csupaideg ember lelkét rajzoló zeneköltő újszerűségében, szokatlan hangzású formáiban merész, de mindig következetes harmonizációiban is szívbemarkoló muzsikája, amelyből az egyszerű néplélek daloló kedvének egyéni, mesterkéletlen hangjai szólnak hozzánk tősgyökeres eredeti formában."

 

 

gal6

 

Lomoschitz Pál az 1934-es koncerten kérte

névjegykártyájára a szólisták autogramját

 

     Az előadásról így szól: "Művészetük pazar gazdagsága láttán úgy éreztük magunkat, mint a csillogó karácsonyfa lábánál ámuló kisgyerek, aki nem tudja, hogy a sok ragyogástól merre nézzen, mi sem tudjuk, hogy vajon a zenei mélységek gyémántbányáiban kövessük-e előbb bámuló tekintetünkkel művészeinket vagy a mesterségbeli tudás sztratoszférái magasságaiba, ahol már minden hang az égiek muzsikájává nemesül. A dallamformálásnak, a zenei mondatok felépítésének és összefűzésének, a legszélsőségesebb dinamikai árnyalatok összehangolásával olyan páratlan fokú magaslatát láttuk a két teljesen összeolvadó hangszer zengő énekében, hogy az volt az érzésünk, hogy két test egy lélekben egyesült és egyetlen akarat, egy értelem és ugyanaz a szív dobbanása szántja végig e kottafejek televény földjét, ahol egyetlen hant, egyetlen barázda sem marad megmunkálatlanul, mert az ujjak acélos billentése, a vonó simogató rezdülése életre kelti és egyetlen nagy szintézissé fonja össze a holt kottafejeket, hogy azok összevisszaságából életre keljen a legnagyobb és legboldogítóbb csoda: a muzsika.

     Úgy érezzük, hogy Bartók Béla és Zathureczky Ede művészete a legklasszikusabb idézettel közelíthető meg: >>csodálat illet és nem bírálat<<105

    A Hir néhány általános, közhelyszerű mondattal értékelt. "...a magyar zenei élet két világhírű képviselője nevükhöz méltó módon mutatta be zenei műsorukat. A nagyszámú és előkelő közönség elragadtatással ünnepelte a művészi kongeniális együttműködés két mesterét, a zongora és a hegedű európai súlyú magyar reprezentánsait."106

A szombathelyi volt Bartók utolsó koncertje a vidéki Magyarországon. Budapesten, október elején még hangversenyezett, 1940. október 20-án azonban, a nácizmus térhódítása elől távozva az Egyesült Államokban telepedett le. A New York-i Columbia Egyetemen a délszláv népzenei gyűjteményt rendezte, a bostoni Harvard Egyetemen előadásokat tartott. Amerikában fejezte be a Concerto című alkotását, és a III. Zongoraversenyt. Elhatalmasodó betegsége a Brácsaverseny befejezésére már nem adott időt. Utoljára 1943-ban koncertezett Bartók az Egyesült Államokban. 1945-ben hunyt el New Yorkban.107

III. BARTÓK-EMLÉKEK A VÁROSBAN

Halála után már röviddel megkezdődött Szombathelyen is a zeneszerző emlékének ápolása, művészetének megismertetése. Kompozíciói azóta rendszeresen - évente legalább egy, gyakorta azonban ennél több alkalommal is - hallhatók különböző koncerteken.

     A "hallhatóvá" tett emlékezések mellett több "tárgyiasult" jele is van a megyeszékhelyi Bartók-kultusznak. Ennek állomásai:

     1946 - a városi nagykörút Paragvári-Rohonci utcák közötti szakaszát Bartók Béláról nevezték el.108

     1955-től (1958-tól?) Bartók Béla nevét viseli a zeneiskola.109

     1968 - az újonnan épült zeneiskola hangversenytermében elhelyezték Pátzay Pál Bartók-plakettjét.

    Az 1970-es évek elején a Szarvassá változott fiúk című Bartók-kompozíció témáját földolgozó Szántó Piroska-faliszőnyeggel díszítették az iskola auláját.

      1974-ben ugyanitt helyezték el Pátzay Pál Bartókot ábrázoló mellszobrát. (Ugyanekkor avatták föl itt Borsos Miklós Kodályt és Schaár Erzsébet Koncz Jánost megjelenítő mellszobrát.)

       1975 - a zsinagógából kialakított hangversenyterem Bartók nevét kapta.

    1981 - az egykori városi kultúrházban, a mai Savaria Múzeum nagytermének bejáratánál - a koncertek egykori színhelyén emléktáblát helyeztek el. Az 57x40 centiméternyi, szürkésfehér márványtábla szövege: Bartók Béla 1940. március 2-i hangversenyének emlékére a művész születésének 100. évfordulóján. Szombathely Város Tanácsa 1981.

     2000 - a koncertterem nézőtere előtti részen kapott helyet Bartók Béla és török zeneszerző barátja, Ahmet Adnan Saygun mellszobra. Az alkotások a török kormány ajándékai a magyar államnak, megalakulása 1000. évfordulója alkalmából.

     2003 - Marosfalvi Antal festőművész a Bartók Teremnek ajándékozta 23x57 centiméter nagyságú Bartók-portréját. A festmény az egyik utolsó fényképfölvétel alapján készült.110 A Terem bejáratánál fogadja az érkezőket.

     A Bartók-emlékek ápolásának része a nevét viselő iskola növendékeinek versenye, műveinek koncertszerű bemutatása is.111

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

JEGYZETEK

1.         Zenekedvelők Egyesülete. Vasvármegye (a továbbiakban Vvm), 1901. december 8. 2. p.

2.         Zenei életünk fejlődése. = Szombathely 1777-1927. Jubiláris emlékalbum. Szerk. Fehér Károly. Hasonmás kiadás, 1997. Szombathely Megyei Jogú Város kiadványa. 165-167. p.

3.         A Zenekedvelők Egyesülete. = Szombathelyi Ujság (a továbbiakban SzU), 1901. december 8. 6. p.

4.         A Zenekedvelők Egyesülete. = Vvm, 1901. december 16. 1-2. p.

5.         Lásd (Ld) 4. sz. jegyzet.

6.         A zenekedvelők egyletének ülése. = Vvm, 1906. november 28. 3. p.; Palotaforradalom a zeneegyesületben. A kielégítetlen ambíciók lázadása. = Vvm, 1906. december 5. 2-3. p.; S.: A filharmóniai egylet megalakult. = SzU, 1906. december 23. 6. p.

7.         Vonószenekar alakul. = Vvm, 1917. március 1. 3. p.

8.         A Kultúregyesület zenekari felhívása. = Vvm, 1924. október 1. 4. p.

9.         Megalakult a szombathelyi kamarazene társaság. = Nyugatmagyarország (a továbbiakban NyM), 1927. október 31. 4. p.

10.       Vasvármegye és Szombathely Város és a Vasvármegyei Múzeum évkönyve (II). A Kultúregyesület kiadása. I. kötet 1925. Szerk. Várady Imre I-XXVI. p.; II. kötet 1926. Szerk. Várady Imre 21-53. p.; III. kötet 1927-1929. Szerk. Krisztin Ernő 17-19. p.; UJVÁRY Ede-VÁRADY Imre: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesületének története. I. kötet. A zenei szakosztályra vonatkozó rész: XXV. p.; A Kultúregyesületről még KAPI Béla: Lámpás az oltár zsámolyán. Sopron, 2004. Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium, 308-310. p.

11.       Kubelik Jan cseh hegedűs hangversenye. = Vvm, 1900. április 29. 3-4. p.

12.       Hangverseny [a szombathelyi zenekonzervatóriumban]. = Vvm, 1903. június 14. 5. p. - Koncz Jani hangversenye. = Vvm, 1907. március 10. 4-5. p. A későbbi esztendőkben is rendszeresen beszámoltak a lapok a Koncz-hangversenyekről.

13.       Grünfeld Szombathelyen. = Vvm, 1903. december 13. 6. p.; Nagyzenekari hangverseny. Szikla Adolf és Venczel Béla estélye. = Vvm, 1907. január 28. 3. p.

14.       Műsorlapok. Geszler Mária tulajdona.

15.       M. E. a: Geyer Stefike hangversenye. = Vvm, 1902. február 5. 2-3. p.

16.       Dr. F. I.: Dohnányi Ernő hangversenye. = Vvm, 1906. december 7. 1-2. p.

17.       Dr. F. I.: Popper Dávid hangversenye. = Vvm, 1907. február 21. 2. p.

18.       Fráter-estély. = Vvm, 1907. január 29. 2. p.

19.       Küry Klári hangversenye. = Vvm, 1905. február 2. 4. p.

20.       Marschalkó és Telmányi hangverseny. = Vvm, 1910. december 11. 8-9. p.

21.       Az országos dalosverseny eseményeiről rendszeresen beszámoltak a lapok. Például a Vasvármegye 1905. július 9. 3-4. p. július 14-én 2. p.

22.       Casals Pablo hangverseny. = Vvm, 1912. március 5. 2. p.

23.       Műsorlap GÁL József: Bárdos Alice és a szombathelyi Collegium Musicum című könyvének (2003, Szombathely, Szignatúra Nyomda és Kiadó Kft.) 32. oldalán.

24.       Ld. 10. sz. jegyzet I. kötet, XXV. p.

25.       Ld. 10. sz. jegyzet II. kötet, 21-53. p. és 10. sz. jegyzet III. kötet, 17-19. p.

26.       Az ötvenéves Kodály Zoltán. A Kultúregyesület és a Dalosegyesület díszhangversenye = Vvm, 1933. április 19. 2. p. SZENDE László: Kodály Zoltán-díszhangverseny a kultúrházban. = Vvm, 1933. május 16. 4. p.

27.       A római főbazilikák és a Sixtus Capella kórusainak hangversenye a Székesegyházban. = Vvm, 1927. április 24. 1. p. SZENDE László: A bécsi dalosfiúk nagysikerű hangversenye. = Vvm, 1933. április 2. 6. p. Wiener Sängerknaben. = Hir (továbbiakban H) = 1933. április 4. 2. p.

28.       Szombathely nagy rádióestje. Kitűnő sikerrel mutatták be a kultúrát. H, 1932. január 12. 2. p.

29.       A koncerteken "megszólaltatott" zeneszerzőkre vonatkozóan ld. GÁL i. m.

30.       PETRÓ János: Bartók-emlékek Szombathelyen. = Vasi Szemle, 1961. 3. sz. 78-79. p.

31.       KUTASNÉ CSIKOR Éva: Apám a fiatal Bartókról. = Az ének-zene tanítása, 1982. 3. sz. 134. p. Ezt írja a szerző: "A következő történetet egy volt kollégámnak mondta el apám..." Édesapja, Csikor Elemér a városi zeneiskola első igazgatója, az emlékezés időpontjában 79 éves volt.

32.       TÓTH Kálmán: Bartók Béla szombathelyi hangversenyei és a város zenei életének néhány vonása (1934-1940) I. rész. = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2001. 4. sz. 64-80. p.; A II. rész ugyanezzel a címmel = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2002. 1. sz. 80-88. p. Az alapos tanulmány a korszak zenei törekvéseivel, a Kultúregyesület nehézségeivel, költségvetési problémáival is foglalkozik.

33.       hhá: "A jövő zenéje." Bartók Béla első szombathelyi föllépése. = Savaria Fórum, 2006. január 21. 9. p. Ez az írás nagyrészt Tóth Kálmán tanulmányára támaszkodik.

34.       Bartók Béla Sopronban. = Dunántúli Estilap, 1925. január 31. 3. p. A tervezett koncertről.

35.       Bartók Béla hangversenye elmaradt. = Dunántúli Estilap, 1925. február 5. 3. p.

36.       PETRÓ i. m. 78. p.

37.       TÓTH Kálmán i. m. I. rész 38. és 39. jegyzet.

38.       KUTASNÉ CSIKOR Éva: A szombathelyi zeneiskola története. Szombathely, 1992. 5-6. p.

39.       CSIKOR Elemér: Zongoristák kézikönyve 1918. Említi PETRÓ i. m. 78. p. Fölsorolja azokat a gyermekeknek szánt Bartók-darabokat is, amelyeket a kiadvány tartalmazott. A kiadványnak sajnos nem sikerült nyomára bukkanni. A Magyar Könyvészet 1917-1918-1919. évfolyamai nem tesznek róla említést. Csorba Rózsa ny. zeneiskolai igazgató is hallott az összeállításról, de nem látta. Ennek ellenére nincs okunk kétségbevonni létezését.

40.       PETRÓ i. m. Dohnányi-hangverseny. = Vvm, 1922. december 20. 2. p.

41.       Műsorlap. GÁL i. m. 34. p.

42.       A Zsidóleányegylet műsoros délutánjáról = Vvm, 1926. január 9.

43.       PETRÓ i. m. 79. p.

44.       Az iparosság dalai. Bemutatkozó a Kultúrházban. = H, 1933. február 24. 1-2. p.; M. D.: Az iparosok dalkörének hangversenyén. = Vvm, 1933. február 23. 2. p.

45.       Ld. 26. jegyzet.

46.       SZENDE László: Németh Mária hangversenye elé. = Vvm, 1933. szeptember 6. 3. p.; HEINTZ Fülöp: Németh Mária kamaraénekesnő hangversenyén. = Vvm, 1933. szeptember 10. 3. p.; Ezrek Németh Mária hangversenyén. = H, 1933. szeptember 10. 2. p.

47.       Fischer Annie hatalmas sikere a bérleti hangversenyen. = H, 1933. november 7. 3. p.

48.       Kodály Zoltán köszöntő levelét idézi KÁRPÁTI Sándor: A Szombathelyi Dalosegylet jubileuma. = Vvm, 1933. december 5. 4. p.

49.       Wa: Basilides hangverseny. = Vvm, 1934. január 9. 2. p.

50.       G. G. Zs.: Földesi Arnold gordonkaestje. A magántisztviselők bálja. = H, 1934. február 4. 5. p.

51.       Koncz hangverseny -műsor: = Vvm, 1934. február 10. 5. p.

52.       BREUER János: Magyar parasztdalok. Egy Bartók-mű három bemutatója. = Muzsika, 1999. 3. sz. 6-9. p.

53.       Bartók Béla hangversenye. = Vvm, 1934. március 7. 5. p.

54.       SZENDE László: Bartók Béla Szombathelyen. A Kultúregyesület hangversenye. = H, 1934. március 11. 3. p.

55.       SZENDE László: Bartók Béla kulturális jelentősége és művészete. = Vvm, 1934. március 13. 2. p.

56.       Heintz Fülöp előadása Bartók Béláról. = Vvm, 1934. március 15. 7. p.

57.       Wa: Bartók Béláról. = Vvm, 1934. március 18. 5. p.

58.       (szitár): Két műsorszám között nyilatkozik Bartók Béla. = Vvm, 1934. március 18. 4. p.

59.       Bartók Béla hangversenye. = NyM, 1934. március 19. 4. p.

60.       A műsorlapot közli BREUER i. m. 7. p. és TÓTH Kálmán i. m. I. rész 73. p.

61.       Ld. 59. jegyzet.

62.       A Bartók-hangverseny nagy sikere. = H, 1934. március 20. 4. p.

63.       Wa: Bartók Béla estje. = Vvm, 1934. március 20. 4. p.

64.       (a): Különös zenei rejtelmek a Bartók koncert körül. Miért hallgat a Pesti Napló kritikusa és miért méltat a Magyarság? = NyM, 1934. április 3. 3. p.

65.       TÓTH Aladár: Szombathelyi muzsikaszó. = Pesti Napló, 1934. április 4. 17. p.

66.       Ld. 65. jegyzet.

67.       LÉKAY-LINGAUER Albin: Morzsa a mézben. = Vvm, 1934. április 19. 1-2. p.

68.       TÓTH Aladár: A szombathelyi zenekultúráról. = Vvm, 1934. május 6. 1-3. p.

69.       (a. i.): Szombathelyi szimfónia. = NyM, április 23. 2. p.

70.       A Kultúregyesület elnöki tanácsának ülése. = H, 1934. április 22. 2. p.

71.       Kínos kultúrbotrány a szombathelyi Bach-hangversenyen. Az állásából felmentett csellótanár váratlanul megjelenik. Bárdos Alice hegedűművésznő közbeavatkozása. = Esti Kurir, 1935. február 27. 2. p. A Bach-hangverseny botrányával foglalkozott a Kultúregyesület elnöki tanácsa ülése. = Vvm, 1935. március 8. 2. p.

72.       MOSONYI Dezső: A Szombathelyi Collegium Musicum második és harmadik éve. = Vasi Szemle, 1939. 1-2. sz. 95-97. p.

73.       Az 1938. évi XV. Törvénycikk a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról. 1938. május 29. = 1938. évi Országos Törvénytár. M. Kir. Belügyminisztérium kiadványa, Budapest, 1938. 87-89. p.

74.       Ld. Újváry Gábor: Az egyetemi ifjúság a neobarokk társadalomban. = Valóság, 1991. 5. sz. 64-73. p. Mind a Turul, mind a Hungarista Szervezet radikális, országos hatáskörű és felekezetközi. Nemcsak az egyetemisták tartoztak a soraikba.

75.       A Turul revíziós felvonulása. = Vvm, 1938. május 7. 5. p.

76.       HAVASS Imre: Világhírű fia, Koncz János emlékének hódolt vasárnap Szombathely. = Vvm, 1938. március 8. 3-4. p.; ALEXANDER József: Vasárnap Koncz János emlékének hódolt Szombathely muzsikus társadalma. Lélekemelő ünnepség keretében leplezték le emléktábláját. Emlékhangverseny a kultúrházban. = NyM, 1938. március 7. 2. p.

77.       M. D.: Koncz János emléktábla leleplezés és rádiós emlékhangverseny. = H, 1938. március 8. 1. p.

78.       Egy megrótt polgár: A Koncz emlékverseny újabb kritikája. Levél a szerkesztőséghez. = H, 1938. március 9. 2. p.

79.       H. I.: A Kultúregyesület francia hangversenye. = Vvm, 1938. április 5. 4. p.

80.       Műsorlap. G. J. tulajdona.

81.       A Kultúregylet Bartók-hangversenye. = Vvm, 1938. május 4. 6. p.

82.       A IV. bérleti hangverseny. = Vvm, 1938. május 6. 5. p.

83.       A Kultúregylet IV. bérleti hangversenye. = H, 1938. május 7. 2. p.

84.       Ld. 75. jegyzet

85.       Műsorlap. G. J. tulajdona.

86.       H. I.: Bartók-hangverseny. = Vvm, 1938. május 8. 4. p.

87.       -r-: "A legnagyobb élő zeneszerző." = H, 1938. május 10. 3. p.

88.       Szende László emlékiratai. A Collegium Musicumra vonatkozó X. fejezet (1936-1943) című rész ismert. Elisabeth Szende tulajdona. Gépirat, 14. p.

89.       Az Országos Turul Szövetség Szombathelyi Faludi Ferenc Bajtársi Törzsek 1934. január 5-én alakult. "Célja az ifjúság szellemi összetartása, a dominusi kara által társadalmi pozíciót ad az ifjúságnak." Egy keltezés nélküli lapon 46 főt sorol föl a szövetség tagjaként. = Vas Megyei Levéltár, Vasvármegye alispánjának iratai. Egyesületi alapszabályok gyűjteménye. Az adatot köszönöm Varga Nórának.; A Turul találkozóról például: Sokezer ember ünnepelte az új Magyarország igéit a szombathelyi keresztény és nemzeti társadalom vasárnapi impozáns seregszemléjén. = H, 1938. május 10. 1-2. p.

90.       Kétezer munkásdalos érkezett Szombathelyre. = Vvm, 1938. június 5. 4. p.

91.       SEBESTYÉN János: Fényesen sikerült a munkásdalárdák háromnapos szombathelyi ünnepélye. = NyM, 1938. június 7. 2. p.

92.       "Dalosnapok" - a vörös ököl jegyében. Dalos-ünnepségek kevés közönséggel, sok vörös pipaccsal és röpcédulával. = Vvm, 1938. június 8. 2. p.; A dalosok vörös röpcédulái. = H, 1938. június 9. 3. p.; A röplap szövegét mindkét lap közli: "A fasizmus életedre tör! A fasiszta nyilaskereszt háborút akar, mi szociáldemokraták a békét akarjuk."

93.       BÁNHIDI János: Utóhangok a dalosünnepélyről. = H, 1938. június 10. 3. p.

94.       A vörös dalosnapok a Ház előtt. = Vvm, 1938. június 16. 2-3. p.

95.       BALASSA Kálmán: A szombathelyi zenei élet jövője. = Vvm, 1939. március 5. 5. p.

96.       HEINTZ Fülöp: Miért nem indul meg a szombathelyi zenei élet? = Vvm, 1939. november 10. 3-4. p.

97.       Kitűnően sikerült a sportrepülők hangversenye. = Vvm, 1940. január 14. 2. p.

98.       Erről GÁL i. m. 122-136. p.

99.       A kultúregyesület első bérleti hangversenye. = Vvm, 1940. február 7. 7. p. Albert Ferenc elmaradt hangversenyét novemberben rendezték meg. = Vvm, 1940. november 10. 2. p.; H. I.: A kultúregyesület első bérleti hangversenye. = Vvm, 1940. február 20. 5. p.

100.     Műsorlap. Elisabeth Szende tulajdona.

101.     Bartók Béla és Zathureczky Ede Szombathelyen. = Vvm, 1940. február 25. 6. p.

102.     Zsúfolt ház lesz a Bartók-hangversenyen. = Vvm, 1940. március 1. 5. p.

103.     TÓTH i. m. II. rész. 85. p.

104.     Műsorlap. Savaria Múzeum Történeti Osztály, Havass-hagyaték. Földolgozás alatt.

105.     HAVASS Imre: Bartók Béla és Zathureczky Ede szonátaestje. = Vvm, 1940. március 5. 2. p.

106.     Fényes sikerű volt a Bartók-Zathureczky-est. = H, 1940. március 4. 3. p.

107.     HALÁSZ György főszerk.: Britannica Hungarica. Világenciklopédia II. kötet, Budapest, 1995. M. Világ Kiadó 402-404. p.; BAKOS Ferenc-SZÁVAI János főszerk.: Magyar Larousse. Enciklopédikus szótár. I. kötet, Paris, 1979, Librairie Larousse, Budapest, 1991, Akadémiai Kiadó, 254-255. p.

108.     FEISZT György: Szombathely utcanevei és utcanévváltozásai, Szombathely, 1995. Szombathely Megyei Jogú Város kiadványa, 14. p. és a kötet 68. jegyzete a 89. oldalon.

109.     Az iskola névfölvételéről eddig nem került elő adat. A zeneiskola archívumában található műsorlapokon 1955 őszétől, a növendékek anyakönyvi lapjain viszont csak 1958 őszétől szerepel a Bartók Béla Zeneiskola elnevezés. Csorba Rózsa és Orosz Sándor szíves közlése.

110.     A festmény alapjául szolgáló fénykép a Bartók Béla Zenekari Művek 10. albumának tasakján látható. Az Állami Hangversenyzenekart Doráti Antal vezényli. Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kiadása, Budapest, évszám nélkül.

111.     Az egyik első Bartók-hangversenyt 1955-ben, a legutóbbit 2005. november 9-én rendezte meg a szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola. A résztvevők: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest, Bartók Béla Zeneiskola és Művészeti Iskola, Budapest XVII. kerület, Bartók Béla Zeneiskola, Pápa, Bartók Béla Zeneiskola, Szolnok, valamint a szombathelyi zeneiskola és szombathelyi Művészeti Szakközépiskola és Gimnázium.

AZ ÍRÁSBAN SZEREPLŐ NÉHÁNY SZEMÉLYRŐL

Balassa Kálmán (1875-1949): hegedűművész, a budapesti Operaház zenekarának szólamvezetője, a szombathelyi Városi Zeneiskola igazgatója

Baranyai Gyula (1897-1978): gordonkaművész, zeneiskolai tanár

Bárdos Alice (1896-1944): hegedűművész, zenetanár, a Kultúregylet zenei szakosztályának alelnöke, a szombathelyi Collegium Musicum alapítója

Edelmann Sebő (1853-1921): a szombathelyi Premontrei Gimnázium igazgatója

Gyöngyösy Tivadar (?-?): ügyvéd

Havass Imre (1906-1980): ügyvéd, gordonkatanár, a megyei lapok zenekritikusa

Heintz Fülöp (1894-?): énektanár, karnagy, zenei szakíró, az 1950-es évektől a Pécsi Pedagógiai Főiskola zenetörténet tanára

Katona József (?-?) bankigazgató, a Kultúregylet zenei szakosztályának elnöke

Knebel Jenő (1864-1935): fotográfus, a zenei szakosztály alelnöke

Kodály Zoltán (1882-1967): zeneszerző, népdalgyűjtő, a hazai zeneoktatás egyik nagyhatású szervezője

Lékay-Lingauer Albin (1877-1962) újságíró, a Vasvármegye című lap főszerkesztője, országgyűlési képviselő

Lomoschitz Károly (1875-1942): polgári iskolai nyelvtanár, a Kultúregyesület zenei szakosztályának titkára, majd elnöke

Stadler Izidor (?-1939): ügyvéd, a város zenei életének szervezője

Statzenberg Vencel (1873-1945): székesegyházi karnagy, gordonkaművész

Szende László (1895-?) építészmérnök, zenei szakíró

Tóth Aladár (1898-1968): zenekritikus, zenetörténész

Zathureczky Ede (1903-1959): hegedűművész

Egy korabeli utikönyvből

 

 

A Császári és Királyi Szabadalmazott Déli Vaspálya-társaságnak a századfordulón kiadott útikönyve Szombathelyt a következőképp mutatja be:

„Szombathely állomás pályaudvara vasuti góczpont szempontjából egyedülálló a Monarchiában; nem kevesebb mint 8 irányból futnak be itten a robogó vonatok. A nagy-kanizsai, a bécsújhelyi, a székesfehérvár - veszprém - kis-czelli, a pozsonyi, a köszegi, a rumi, a pinkafői és végre a gráczi irányból idetóduló vonatok rajta, különösen a napnak azon időszakában, midőn a külömböző csatlakozási forgalom lebonyolíttatik, majdnem a fél monarchia különféle nyelvén beszélő, öltözetben és szokásokban egymástól teljesen elütő vidékek tömegeit összpontosítja e helyen. A somogyi szűrös - földmíves, a sajátságos német nyelvet beszélő, de magyar érzelmű hiencz, a soproni gazdag paraszt, a ruhájáról, tollas kalapjáról rögtön felismerhető stájer, az ő kopogós szögkiverte bakancsaival, a rátartós megjelenésű zalai menyecske mellett álldogáló muraközi horvát leány festőiesen szép ünneplőjével, a Rába-közi népség magyar szabású öltözete élénk tarkaságot kölcsönöz e különben szük állomá         snak.(Az új állomás, mely jelenleg még építés alatt van, hivatva lesz a modern vasuti technika valamennyi új vívmányait magában felölelni.) Az élénk vasuti forgalom magával hozza az állomás fontos kereskedelmi positióját, nagy kivitelét gabonában, fában, gyümölcsben és élő állatokban. A pályaudvart számos nagy ipartelep és áruraktár környékezi, köztük az állomás tőszomszédságában elhelyezett nyílvános tárházak. A szépen épülő város 18.000 lakossal a vármegye székhelye, villamvilágítással és villamosközlekedéssel. Megtekintendő benne az izlésesen épült püspöki épület, papnövelde, több humánus intézet és egy kisebb arányú, de csinosan épített színház és a múzeum római régiségekkel.“

 

 

varos1

 A szombathelyi vasútállomás omnibuszokkal

Az útikönyv soraiból is kitűnik, hogy Szombathely dualizmus kori életében, fejlődésében nagy szerepe volt a vasútnak. A sugaras szerkezetben kiépült vasútvonalak révén Szombathely az 1890-es évekre valóban a Dunántúl egyik legjelentősebb vasúti csomópontja lett. A Monarchia 3 fővárosával (Bécs, Budapest, Zágráb), valamint a jelentősebb városok közül Grazcal, Trieszttel, Fiumével és Pozsonnyal lett vasúti összeköttetése. Bodányi Ödön, a város akkori főmérnöke 1903-ban azt írta, hogy Szombathelyről „naponként 64 személyvonat indul és érkezik“, Brenner Tóbiás polgármester 1912-ben a Világ című napilap hasábjain már „naponta 90 személyszállító vonat“-ról tudósított. 1908-ban a szombathelyi pályaudvar személy- és teherforgalma (több mint 2 millió utas, 3,6 millió q feletti teheráru) a Dunántúlon a legnagyobb és az egész Kárpát-medencében is a legelsők között volt.

 

 

 

 


 Urbanizáció

 

 

varos2

A korabeli Fő tér

Az átgondolt és tervszerű városfejlesztés első kísérlete a vasi megyeszékhelyen egyidős a vasút megindulásával. A város vezetősége először 1864-65-ben foglalkozott városrendezési és -fejlesztési kérdésekkel. E célból szépítészeti bizottmányt is szerveztek. A második városrendezési terv 1890-ben indult meg, s az 1910-es évekig tartott. Éhen Gyula, a város akkori (1895-1902) polgármestere, a képviselő-testülettel 1899. június 2-án 50 000 forint, 1900. január 9-én 250 000 forint, majd 1901. augusztus 14-én újabb, egymilliós kölcsön felvételét szavaztatta meg, s teremtette meg ezzel a teljes városrendezés és -fejlesztés lehetőségét. E terv megvalósulásával Szombathely a századfordulót követő első években a mai Deák Ferenc utca, a vasút, a Zrínyi Ilona utca és a Kálvária közt kialakult zártsoros, helyenként 1-2, esetenként 3 emeletes utcasorokkal kiépült korszerű településsé vált. A Gyöngyöstől keletre és a Perinttől nyugatra nyitott új utcák nagy lakosságbevándorlás esetén is hosszabb távra elegendő területet ígértek. A város fejlődését jól mutatja a lakosság számának - főleg migráció révén bekövetkező - nagymérvű növekedése is.

 

 

1. táblázat
Szombathely lakossága a dualizmus korában

Év

Polgári lakosság

Katonai lakosság

Összlakosság

1869

7 561

-

7 561

1880

10 820

-

10820

1890

16 133

1 137

17 270

1900

23 309

1 442

24 751

1910

-

-

30 947

 

Szombathely demográfiai növekedése, mely 1869 és 1910 között 309,3%-ot ért el, szinte egyedülálló volt a korabeli Magyarországon. Thirring Gusztáv statisztikája szerint Szombathelyt e téren csak Újpest múlta felül 720,9%-kal. Jelentős volt még Budapest 225,2%-os, Kaposvár 262,8%-os és Zólyom 299,7%-os lakosságnövekedése, a többi városé 200% alatt maradt. A vasi megyeszékhely területének, lakosságának növekedése mellett nagyfokú modernizációs és urbanizációs folyamatot figyelhetünk meg. E folyamatot úgy próbálom meg bemutatni, hogy összehasonlítási lehetőséget is biztosítsak. Ezért Pozsony és a Dunántúl jelentősebb, s legnagyobb lakosságú városainak adatait is közlöm. Ezáltal érzékeltetni kívánom, hogy Szombathely, az egykori püspöki mezőváros az urbanizáció terén sok tekintetben felülmúlta a térség és Magyarország nagymúltú városait. (A Dunántúl vagy az ország - ez utóbbi esetben néhány kivételtől eltekintve - más városaihoz való hasonlítás esetén a különbség Szombathely javára még kedvezőbb.) Szombathely 1900-ban lakosságát tekintve a Dunántúlon az 5., országosan a 39. helyen állt.

 

 

2. táblázat

Nyugat-Magyarország és a Dunántúl jelentősebb városainak lakossága
1900-ban

Város

Jogállás

Lakosság

Ténylegesen a városban lakók*

száma

%-a

Pozsony

Törv.hatósági

65 867

63 346

96,1

Pécs

Törv.hatósági

43 982

38 198

86,8

Sopron

Törv.hatósági

33 478

30 145

90,0

Székesfehérvár

törv.hatósági

32 167

30 472

94,7

Győr

törv.hatósági

28 989

26 394

91,0

Szombathely

rend. tanácsú

24 751

24 687

99,7

Nagykanizsa

rend. tanácsú

23 978

23 752

99,0

*puszta, major, telep, vagyis a város külterülete nélkül

 

A modern Szombathely megteremtése elsősorban Éhen Gyula nevéhez és polgármesterségének (1895-1902) időszakához kapcsolható. Az 1895-ben megválasztott polgármester programjában, „A modern város“ című művében, nagy hangsúlyt fektet a vízvezeték, a csatornázás és az utcaburkolás mielőbbi megvalósításának fontos voltára, szerinte ezek a modern várossá fejlődés alapfeltételei. Éhen programjának megfelelően a csatornahálózat 1898-99-ben épült meg. A munkálatok eredménye 1900-ban  22 421 m, a bővítések után 1909-ben pedig már  24 750 m csatornahossz. 1908-ban a csatornahálózat hossza Székesfehérváron  3400 m, Sopronban  10 350 m és Nagykanizsán  11 840 m volt. A kiválasztott városok közül Pozsony, Győr és Szombathely, országosan pedig csak 18 város dicsekedhetett általános csatornázással. Szombathely csatornázott területe  285 hektár lett. A munkálatok során a régi elavult csatornákat elbontották.

A csatornázást a vízvezeték-hálózat kiépítése követte, melynek hossza 1901-ben  19 670 m, 1909-ben már  21 976 m volt. A Szent István-park mögötti dombon  500 m3 űrtartalmú víztorony épült. 1910-ben a vasutak és az ipartelepek nagy fogyasztása miatt megkezdődött a városi vízmű kibővítése. 1908-ban még hazánk városainak 1/3-ában, a törvényhatósági joggal rendelkező városok felében nem volt vízvezeték, vízmű pl. Debrecenben, Miskolcon, Székesfehérváron, Nagykanizsán stb.

 

 

 

 mai Széchenyi utca a századfordulón

varos3A város csatornázása és a vízvezetékek lerakása után került sor az utcarendezési, útburkolási munkálatokra. 1898-ban Szombathelynek még csak egyetlen egy utcája, a Berzsenyi Dániel (ma Széchenyi István) volt kövezett. Az utcákban szétterített kavicsot lovakkal vontatott úthengerrel tömörítették. A járdákat többnyire kemény cerithium-mészkőkockákkal és részben gránitkockákkal burkolták. Az első aszfaltjárdák 1891-ben létesültek. A település 1899-ben a kormánytól közúti vámszedési jogot nyert. Az útburkolási munkálatok a 1899-1902 között készültek el. A belváros tereit és az innét kiágazó utcákat (összesen 16) aszfalttal burkolták. Ezeknek az utcáknak kisebb volt a terhelése, s a zajcsökkentés szempontjából is az aszfalt volt kedvezőbb. Egy teret és egy utcát, melyeken a legnagyobb volt a teherforgalom, elsőosztályú mauthauseni gránitkockával, 38 utcát pedig mészkőalappal és bazaltkavicsból gőzúthengerrel készült makadám burkolattal építették ki. A járdákat aszfalttal burkolták minden irányban, a város külső széléig. A járdák és az útszegély közötti területeket fák ültetésére, utcai lámpák, valamint a villanyvezetékek tartóoszlopainak elhelyezésére szabadon hagyták. A városi kövezetvám terhére létesült építmények közé tartozik a Nagykar utca végén a Perint-patak átívelésére készült betonhíd, a Széll Kálmán és a Szent Márton utcákban egy-egy, az utcák egész szélességét átfogó, a Kisfaludy Sándor utcában pedig egy keskenyebb, új vasbetonhíd a Gyöngyös-patak fölött.

A városi közlekedés szempontjából még két jelentős beruházást kell megemlíteni. A vasút egyre nagyobb forgalmat bonyolított le, gyakran elzárta a város „vasúton túli“területeit. Ezért a személy- és a teherpályaudvar között, a Szent Márton utca végén 1899 júniusában egy vasúti aluljárót adtak át, amely a Győr és Sárvár felől, illetve felé irányuló közúti forgalmat is lebonyolította. A személypályaudvartól északra, a  mai Vasút utca végén pedig egy gyalogos vasúti felüljárót építettek 1900-ban. E két beruházás révén a Magyar Kir. Államvasutak Műhelyei, a Dr. Hermann S. Szövőgyára, a Magyar Motor- és Gépgyár Zanati úti gyáregysége, a teherpályaudvar, valamint a vasúton túl kiépülő munkástelep, későbbi nevén Éhen-telep is könnyebben elérhetővé vált. A közúti vámszedési jog elnyerése következtében a város  3393 m állami,  3990 m törvényhatósági, összesen  7383 m utat vett át. Az utcák hossza  27 016 m volt, a város által fenntartott utak hossza így  34 399 m lett.

 

 

3. táblázat
Az útburkolatok adatai 1908-ban

Város

A város belterülete
(kat.hold)

Burkolt utcák

Burkolat értéke
(korona)

száma

területe (m2)

Pozsony

1 320

124

744 472

3 572 894

Pécs

944

140

186 200

1 284 000

Sopron

522

103

193 587

791 585

Székesfehérvár

1.197

102

202 835

638 900

Győr

-

101

159 940

735 900

Szombathely

422

75

20 .705

1 329 929

Nagykanizsa

1 212

23

92 000

622 000

 

Már a múlt században is gondot fordítottak Szombathelyen az utcák tisztítására is. A szemét összegyűjtésének és elszállításának tárgyában 1900-ban alkotott szabályrendeletet a város. E feladatok ellátását 1908-ban 12 útkaparó, 19 utcaseprő, 25 db kétkerekű vas kézikocsi, 7 db szemétgyűjtő és 8 db öntözőkocsi szolgálta.

A település urbanizációjához, modernné válásához hozzátartozott a közvilágítás megteremtése is. E célt szolgálta az 1872-ben megalakult Légszeszvilágítási Társulat. A gázgyár és a csőhálózat megépítése még ez év végére befejeződött. A gázlámpák 1873. január 9-én gyulladtak ki először Szombathely utcáin és terein, megkezdődött a gázszolgáltatás. Ekkor a közvilágításra szolgáló lámpák száma 107, a„magánláng“-oké 569 volt. Ezen adatok 1911-re a következőképp változtak meg: 308 közvilágító lámpa, 2222 „magánláng“, 90 tűzhely és 14 fürdőkályha. A gázzal világított utcák hossza 1908-ban  16 200 m, a légszeszfővezeték pedig  17 425 m hosszú volt.

 

 

 

A közvilágításra gázlámpák szolgáltak

varos41895 augusztusában a Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság megalakulásával vette kezdetét Szombathely és környékének villamosítása. A történelmi Magyarországon ekkor még csak néhány városban (pl. Temesváron 1884 óta, Budapesten és Pécsen 1893-tól, Nagykanizsán 1894-től stb.) volt elektromos áram, illetve villanyszolgáltatás. Az elektromos áramot az 1895-96-ban Ikervárott a Rába-folyón épült vízi erőmű termelte, amely elkészültekor az akkori Magyarországon, s az egész Monarchiában is páratlan ipari létesítmény volt. A vízi erőmű elkészültével a Rába-folyó  7,55 m esését használták fel elektromos áram előállítására. A Szombathelyre vezető fővezeték hossza  65 km volt. E részvénytársaság építette, majd üzemeltette a szombathelyi városi villamos vasutat is. 1899-1900-ban kiépítettek egy második,  150 km hosszú vezetéket Sopronig. E vezeték továbbította az elektromos áramot a soproni villamosvasút részére is. 1908-ban a város  21 650 m hosszú elektromos vezetékkel rendelkezett, ebből  1650 m volt a földalatti, s  20 000 m a légvezeték hossza. A „lángok“ száma a magánlakásokban  9465, a közterületeken pedig 72 volt. Az utóbbi adat azt bizonyítja, hogy a közterületek világítását még 1908-ban is legnagyobbrészt gázlámpákkal (288 db) oldották meg. A többi vizsgált város közül Pozsonyban 1901-től, Székesfehérváron 1902-től és Győrben 1904-től van villamos áram.

A telefon 1876-ban Amerikából indult világhódító útjára. Nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában az elsők között létesült telefon Szombathelyen. 1880. augusztus 26-án a magyar orvosok és természetvizsgálók szombathelyi vándorgyűlésén Jedlik Ányos kalauzolta az ámuló vendégeket arra a bemutatóra, amelynek a főszereplője a telefon volt. Gothard Jenő és Sándor még 1878-ban határozta el, hogy mintagazdaságukban távbeszélőt kívánnak használni. Kuncz Adolf segítségével kiépített első vonaluk 2 km-es volt. Rövidesen sikerült Pápával, Csornával és Ógyallával is telefonkapcsolatot létesíteniük. Így távolsági beszélgetések lebonyolítása is lehetővé vált. Városi távbeszélő-hálózat azonban csak 1893-ban létesült Szombathelyen.

 

 

4. táblázat
A szombathelyi távbeszélő-hálózat adatai

Év

Távbeszélő-állomás

összesen

ebből nyilvános

1896

121

2

1908

328

4

 

1904 áprilisától már mentőket is hívhattak a rászorulók részére Szombathelyen. A mentőkocsi már ebben az évben 152 alkalommal vonult ki, 75-ször adtak elsősegélyt, 75 esetben szállítottak el betegeket, 7 esetben öngyilkosokat. 1905-ben kizárólag ragályos betegek szállítására egy újabb mentőkocsi beszerzését tették lehetővé. A vizsgált városok közül 1908-ban Szombathelyen kívül csak Székesfehérvár rendelkezett mentőtársulattal. Ekkor Magyarországon csak 10 törvényhatósági és 3 rendezett tanácsú városban működött mentőtársulat. Vas megye székhelyén létesült Magyarországon az első vidéki „gyermekgyógyító-intézet“, vagyis gyermekkórház.

 

 

5. táblázat
A lakóházak adatai falazat szerint 1900-ban

Város

Lakóházak száma

Falazat szerint

kő, tégla

kőalappal
vályog

vályog,
sár

fa,
egyéb

Pozsony

2 465

2 319

62

23

61

Pécs

4 596

2 858

1 284

448

6

Sopron

1 837

1 796

-

26

15

Székesfehérvár

2 621

612

1 546

461

2

Győr

2 122

1 672

136

282

32

Szombathely

1 702

1 657

17

20

8

Nagykanizsa

2 932

2 312

23

497

100

 

A városról alkotott képet nagymértékben meghatározták a város épületei is. 1900-ban Szombathely 1702 lakóháza közül 1657 volt a kőből vagy téglából épült, s  1651 a cseréptetővel fedett (5-6. táblázat). A vályogból készült, valamint a nádtetős épületek száma országosan a legalacsonyabbak közé tartozott. Az 1502 lakáshoz 137 fürdő- és 263 cselédszoba tartozott. Ezen adatok más magyarországi városokhoz hasonlítva igen kedvező képet mutatnak és következtetni engednek a település polgárainak igényességére, tehetősségére is, valamint a hazai átlagot felülmúló városiasodási fokra.

 

 

6. táblázat
A lakóházak adatai tetőzet szerint 1900-ban

Város

Lakóházak száma

Tetőzet szerint

cserép

zsindely

nád

Pozsony

2 465

933

1 529

3

Pécs

4 596

4 441

129

26

Sopron

1 837

1 333

481

23

Székesfehérvár

2 621

1 573

80

968

Győr

2 122

874

983

265

Szombathely

1 702

1 651

43

8

Nagykanizsa

2 932

2 596

108

228

 

A modern városi nívóhoz e korban már hozzátartozott a városi tömegközlekedés megteremtése is. Kialakulásának előfeltétele, hogy város egy bizonyos fejlettségi szintet elérjen, legyen 10 000 fő körüli lakos, megfelelő infrastruktúra, tehetősebb polgárok, mint számba jöhető fizetőképes utasok stb. Thirring adatai szerint 1908-ban Győrben és Nagykanizsán nem volt forgalomban semmmiféle helyi tömegközlekedési jármű. A többi vizsgált város mind rendelkezett omnibuszközlekedéssel. A villamosközlekedés Pozsonyban 1895-ben, Szombathelyen - hazánkban harmadikként - 1897-ben, Sopronban 1900-ban és Pécsett 1913-ban indult meg.

 

 

varos5

A korabeli Király utca

 

 


 Gazdaság

 

Szombathely a vasút révén a „Gründerzeit“ idején, a nagy alapítások korában kapcsolódott be az Osztrák - Magyar Monarchia gazdasági vérkeringésébe, e tényező a politikai konszolidációval a háttérben igen kedvező hatással volt a város iparának, kereskedelmének fellendülésére és a már vázolt urbanizációs fejlődésre. Az osztrák - magyar határhoz közel fekvő Szombathely gazdasági fejlődéséhez hozzájárult az Ausztriával kötött vámszövetség is. Ebből adódóan a városból a mezőgazdasági és ipari termékeket könnyebben, egyszerűbben, olcsóbban lehetett elszállítani a belső vámhatár eltörlése után a közeli osztrák tartományokba. A város iparának bemutatáskor a szombathelyi gyárak széles skáláját sorakoztathatjuk fel: bőr-, bútor-, cement-, cukor-, gép-, gyufa-, téglagyár stb. Közülük a legjelentősebbek: Magyar Motor- és Gépgyár (benzin- és gázmotorokat, mezőgazdasági gépeket, malomberendezéseket gyártott), Pohl E. és Fiai Gépgyára (malomberendezéseket, turbinákat, benzin- és Diesel-motorokat állított elő), valamint a Szombathelyi Magyar Pamutipar. Jelentős ipari üzem volt még az 1871-ben alapított Magyar Királyi Államvasutak Szombathelyi Műhelye, ahol 1910-ben 500 fő 2460 mozdony, 500 személykocsi, 4000 tehervagon javításáról, különböző vasúti eszközök gyártásáról gondoskodott és a szombathelyi üzletvezetőség fenntartási munkálataiban segédkezett. A Szombathelyen előállított ipari termékek közül sokat szállítottak a határainkon túlra a monarchián belül és azon túl is, főleg Németországba, Oroszországba, Romániába, Bulgáriába és Szerbiába. A kisipar területén is történtek változások, mert a polgárság igényessége és tehetőssége következtében a városban addig ismeretlen foglalkozásúak is megjelentek, például divatárus, esernyőkészítő, fogtechnikus, hangszerkészítő, házisürgöny-, villámhárító- és telefonberendező, látszerész, ruhatisztító stb. A pénz- és hitelügyletek intézésére Szombathelyen 1908-ban jelentős összvagyonnal 5 takarékpénztár és az Osztrák - Magyar Bank helyi fiókja szolgált. A vizsgált városok közül Vas megye székhelyén állt a legtöbb pénzintézet a polgárok rendelkezésére.

 

 

7. táblázat

A pénzintézetek adatai 1908-ban

 

Város

Bankok
száma

Takarékpénztárak
száma

Összesen

Összes vagyon
(korona)

Pozsony

3

2

5

73 263 680

Pécs

-

2

2

28 573 121

Sopron

-

1

1

13 013 156

Székesfehérvár

2

2

4

34 191650

Győr

-

3

3

33 127 350

Szombathely

1

5

6

28 278 893

Nagykanizsa

1

4

5

25 218 355

 

A szombathelyi pénzintézetek alaptőkéje az 1910-es években több mint duplájára nőtt, s körülbelül 1 millió koronával meghaladta a pécsi és a győri összes alaptőkét.

 

Társadalom

 

 

A dualizmus kori Szombathely lakosságának nemzetiségi összetételét tekintve döntően magyar többségű város volt. A nemzetiségek számaránya a 10%-ot nem érte el (1. ábra). A nemzetiségek közül a német ajkúak száma volt aránylag magas 7%, a többié (horvát, szlovák, vend, oláh, cseh, morva) csekély, együtt is a város lakosságának csak 2%-át alkották.

  

 

 

kor-1Szombathely lakosságának nemzetiségi összetétele 1900-ban

A dualizmus korában gyorsan fejlődő Szombathelyen az agrárnépesség aránya fokozatosan csökkent. Ha megvizsgáljuk a lakosság foglalkozási össszetételét (2. ábra) láthatjuk, hogy a városban 1900-ban az agrárjelleg már alig érvényesült (4,8%), magas volt viszont az iparban foglalkoztatottak aránya (35%), a kereskedelem terén dolgozókkal (8,9%) együtt majdnem a lakosság felét tették ki.

 

1. ábra

 

 

2.ábra 

kor-2

Szombathely lakosságának foglalkozási összetétele 1900-ban

A település pénzügyi, közlekedési és közigazgatási központi szerepéből adódóan magas volt a közszolgálati tisztviselők, hivatalnokok száma. A véderő más városokhoz is viszonyított magas aránya abból adódott, hogy a település a 11. sz. cs. és kir. huszárezrednek és a 83. sz. cs. és kir. gyalogezrednek állomáshelye volt. A polgári életformához tartozó házicselédek száma szintén viszonylag magas volt, ez a polgárság egy részének anyagi jólétét mutatja. Mindezen adatok arra engednek következtetni, hogy Szombathelyen a dualizmus korában széles és erős urbánus mag alakult ki. Ha Szombathely foglalkozási összetételét a vizsgált városokéhoz hasonlítjuk, megállapíthatjuk, hogy Vas megye székhelyén volt a legalacsonyabb az agrárréteg aránya, sőt az egész Dunántúlon. Az iparban foglalkoztatottak aránya csak Pozsonyban és Győrben volt magasabb. Szombathely az 1890-es évek közepén már az ország 9 vasútigazgatóságának egyike volt, emellett fontos vasúti csomópont, e tények magyarázhatják, hogy e városban volt a legmagasabb a közlekedés terén foglalkoztatottak aránya. Vas vármegye székhelye e korban társadalmi összetétel szempontjából a törvényhatósági városokhoz viszonyítva nem mutatott kedvezőtlenebb képet.


 


Szombathely lakosságának foglalkozási összetétele 1900-ban

8. táblázat
A lakosság foglalkozási összetétele 1900-ban

 

Város

Pozsony

Pécs

Sopron

Székes-
fehérvár

Győr

Szombat- hely

Nagy- kanizsa

őstermelés (%)

5,2

7,6

15,3

25,3

6,3

4,8

23,3

bányászat 
(%)

---

8,7

5,3

---

---

---

---

ipar
(%)

37,5

30,8

23,6

28,9

37,2

35,0

24,7

kereskedelem
(%)

10,2

7,8

8,6

7,0

9,7

8,9

9,3

közlekedés
(%)

7,7

5,6

6,3

8,0

8,9

12,1

11,9

közszolgálat
(%)

8,9

8,6

10,7

7,1

8,7

8,9

5,9

véderő
(%)

7,8

4,7

9,5

6,4

4,7

6,3

3,6

napszámos
(%)

4,3

11,3

4,4

3,9

7,5

8,9

7,3

házi cseléd
(%)

6,9

4,6

6,1

4,7

7,4

6,3

4,7

egyéb
(%)

11,5

10,3

10,2

8,7

9,6

8,8

9,3

 

 


Kultúra

 

 

Szombathely élénk szellemi életét, kulturális fejlődését tükrözi az a tényező, hogy e korban a település Dunántúl egyik jelentős iskolavárosává (18 iskola: püspöki papnevelő intézet, premontrei gimnázium, polgári és felsőkereskedelmi iskola, polgári leányiskola, zeneiskola, bábaképezde stb.) lett, s a kultúra ügyében 50 egyesület (köztük zeneiek is: Szombathelyi Dalárda Egylet, Szombathelyi Dalos Egylet, Zenekedvelők Egyesülete), társaság tevékenykedett. A századfordulót követően felmerült az igény újabb egyetemek alapítására. Szombathely lakossága nagy örömmel fogadta, hogy az alapítandó egyetemek székhelyeként a város neve is felmerült. A korabeli sajtó (Debreczeni Független Újság) tudósítása szerint, Gróf Apponyi Albert magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter 1908 októberében a következőképp nyilatkozott: „A közel jövőben legalább négy egyetemet fogunk felállítani és pedig Pozsonyban, Kassán, Debreczenben és Szegeden. Azonkívül a dunántúli részeknek is jut és pedig Pécsnek vagy Szombathelynek egyetem, esetleg műegyetem.“ E korban azonban csak a pozsonyi és a debreceni egyetem alapítására került sor. A kultúra ügyét a városban 1908-ban még 3 könyvtár, 1 múzeum s az 1880-ban átadott kőszínház szolgálta. E művelődési intézményekkel a dualizmus korában valamennyi vizsgált város rendelkezett. Egy érdekesség: a szombathelyi könyvtárak együttes állománya (73 764 kötet) meghaladta a pécsi (66 245 kötet), a soproni (68 020 kötet), a székesfehérvári (15 931 kötet) és a nagykanizsai (744 kötet) könyvtárak összállományát.

 

 

 

Savária múzeum 

varos6 1867-ben a sajtószabadság visszaállítása, a politikai konszolidáció, a népoktatási törvénynek köszönhetően az olvasni tudók számának növekedése, a gazdasági fejlődés, a hirdetések számának megnövekedéséből származó nagyobb bevételek, a polgárok igénye stb. Szombathelyen is a helyi sajtó megjelenését, majd gyors fejlődését eredményezte. A helyi sajtó széles skálája bontakozott ki: a szabadelvű Vasmegyei Lapok (1867-1895), amely 1896 január 1-ével beolvadt az 1889-ben indult, s szintén szabadelvű Vasvármegyébe (1889-1945), az egyházmegyei kiadású politikai napilap, a Szombathelyi Újság (1895-1919), a Függetlenségi Párt lapja, a Dunántúl (1882-1898), majd a Vasmegyei Független Hírlap (1905-1919), a Szombathelyi Friss Újság (1901-1905), amely 1905-ben beolvadt a liberális Vasmegyei Naplóba (1904-1919). A német ajkúak közgazdasági és társadalmi hetilapja az Eisenburger Nachrichten (1873-1877), szabadelvű hetilapja az Eisenburg (1897-1901), függetlenségi párti pedig a Der Volksfreund (1883-1916) volt. Több szakfolyóiratot is kiadtak Szombathelyen pl. a gazdasági témájú Egyesületi Értesítőt (1879-1944), az Állattenyésztési Szemlét (1909-1912), a Fotográfiát (1904-1914). A humoros és élclapokat a hetente - kéthetente megjelenő Zuhany (1878-1880), a Torma (1882-1892), a Herkó Páter (1882-1883) és a Kaczagó Világ (1908-1909) képviselte. Szombathely a dualizmus kori történetéből több mint 80, hosszabb - rövidebb ideig megjelenő periodika ismert. 1908-ban Pozsonyban 17, Győrben 15, Szombathelyen és Sopronban 8, Nagykanizsán és Székesfehérváron 6, Pécsett 5 féle periodikát adtak ki.

 

 


 Város vezetése-funkciója

 

 

A gyárak, üzemek, pénzintézetek és kulturális létesítmények mellett több intézmény emelte a város jelentőségét, a térségben betöltött központi szerepét, pl. a Déli Vasút Forgalmi Főnöksége, királyi pénzügyigazgatóság, királyi adóhivatal, az egész vármegye területére hatáskörrel rendelkező királyi törvényszék, királyi ügyészség stb., valamint Szombathely e korban is püspöki és vármegyei székhely volt. Az egykori feudális, egyházi közigazgatási funkciók után hiába szerzett modern, polgári közigazgatási, bíráskodási és más központi funkciót biztosító új, fontos intézményeket a város, Észak-Dunántúl regionális központjává mégsem tudott válni. E szerepkör betöltésére Szombathely mellett egyaránt törekedett Sopron és Győr is. A dualizmus korában e térségben regionális központ nem alakult ki, a szóban forgó 3 város e téren osztozni kényszerült.

 

 

 

varos7A mai Berzsenyi Dániel tér a századfordulón

(balról a Püspöki Palota)

A korban a városok jogállásukat tekintve két típusba, törvényhatósági vagy rendezett tanácsú városok sorába tartoztak. Az utóbbi kategóriát, amelybe Szombathely is tartozott az 1871. évi XVIII. törvénycikk szabályozta. E törvénycikk szerint Szombathely, mint rend. tan. város önkormányzati és állami közigazgatást közvetítő szereppel rendelkezett, a megye törvényhatóságának volt alárendelve, a megyétől, vagy a kormánytól kapott rendeleteket vita nélkül végre kellett hajtania. A város belügyeiben (vagyon, költségvetés stb.) maga dönthetett, szabályrendeleteket alkothatott, amelyek megyei jóváhagyásra szorultak. Önkormányzatának legfőbb szerve a képviselő-testület, annak elnöke a polgármester volt. A képviselő-testület végrehajtó szerve és a város előljárósága a tanács volt. A képviselő-testület a szóban forgó törvény 34.§-a alapján fele-fele arányban a polgárok szabad, nyílt választása során megválasztott tagok és a legtöbb adót fizetők (virilisek) köréből állt össze. (A virilisek névjegyzékének összeállításakor az értelmiség adóit duplán számolták.) 1886-ban 47 választott és 47 virilis képviselője volt a perint-parti városnak. A dunántúli városok közül 1910-ben Nagykanizsán volt a legmagasabb az egy virilisre eső adó összege (2100 k.), majd Szombathely következett 1920 koronával (Pécs 1770 k., Sopron 1610 k., Győr 1540 k., Székesfehérvár 1020 k.). A virilizmus révén a képviselők egy jelentős része állandó tagja lett a képviselő-testületnek s hosszú időn át nagy szerepet játszott a város életében. A szombathelyi képviselő-testületben ekkor 4 fő csoportosulást lehetett megfigyelni: 1. őshonos, szombathelyi, tehetős, iparos- és kereskedőréteg (e csoport magyar vagy német származású volt, erős lokálpatriotizmus jellemezte, korábban szerzett kiváltságai védelmében tartott össze), 2. új, mozgékony, vállalkozó szellemű, a Monarchia más területeiről idetelepült ipari tőkések (gép-, bőr-, gyufagyáros stb., a városi közösségbe egészen be nem fogadott réteg, jelentős szerepük volt a gazdasági életben, kevésbé lokálpatrióták), 3. őslakos, közismert és közmegbecsülésnek örvendő értelmiségiek, 4. kisszámú ősbirtokos, mezőgazdaságát tőkésíteni kívánó földbirtokos. Éhen Gyulának és társainak e képviselő-testületet kellett a modernizációhoz megnyerni. A település a dualizmus korában csakhamar tehernek érezte a megyei felügyeletet, ügyeit önállóbban kívánta intézni s ezért a magasabb városi rang, a törvényhatósági városi cím elérésére törekedett. E próbálkozás azonban sem 1894-ben, sem 1907-ben nem járt sikerrel.

 

 

 


varos8A kerthelyiségek egyike

Szombathely, az egykori püspöki mezőváros a dualizmus korában korszerű infrastruktúrával, kommunális intézményekkel rendelkező modern várossá vált. Színház, vendéglők, kávéházak, szállodák, fürdők, parkok létesültek, melyek megváltoztatták a városképet, új városi életformát eredményeztek. Az új intézmények nagyobb kényelmet, biztonságot, higiénét, jobb művelődési, szórakozási lehetőséget, magasabb életminőséget tettek lehetővé. Szombathely e korban magasabb városiasodási fokon állt, mint az ország, vagy a Dunántúl városainak legnagyobb része. Talán mondhatjuk azt is, hogy a szombathelyi urbanizáció megközelítette, elérte az európai mércét, az átlagos nyugati szintet. Szombathely példája is bizonyítja azt, hogy a nagy lakosságszám nem jelent magasabb urbanizációs fokot. Ezen állítást támasztja alá Beluszky Pál egyik tanulmánya, melyben a magyar városok 1900. évi állapotának komplex vizsgálata alapján városaink rangsorában a 17. helyre (Zágrábot is számolva a 18.) tette Szombathelyt. Vas megye székhelye e rangsorban így több törvényhatósági várost (Fiume, Eszék, Komárom, Marosvásárhely, Szabadka, Szatmárnémeti, Újvidék stb.) megelőzött. Szombathely lakosságát tekintve 1900-ban a 39., 1910-ben a 28. helyen állt a magyar városok sorában.

 

 

varos9Zenepavilon a Szent István-parkban

Szombathely, az egykori püspöki mezőváros a dualizmus idején a korábban megszerzett pozicióit tovább erősítette, újakkal egészítette ki, s a Dunántúl jelentős városává, környékének nagy hatósugarú központjává (gazdasági, közlekedési, közigazgatási, kulturális stb.) emelkedett. Eddigi soraimmal azt kívántam bemutatni, hogy Szombathelyen a vasút megjelenése megindított egy gyors városfejlődési folyamatot, amelyet a kiegyezés utáni gazdasági fellendülés, a város polgárainak áldozatvállalása és igényessége, valamint a megfelelő szakemberi és városvezetési háttér, a megye földbirtokosainak (pl. Batthyányak, Gothardok) segítsége erősített. Ezen hatások együttes jelentkezése Szombathelyt a korabeli Magyarország egyik legmodernebb városává tették.

 

 

 


 Zenekedvelők egyesülete

 

 

„Éhen Gyula szoborformáló keze alatt a hajdani kisváros igen rövid idő alatt valóságos nagyvárossá épült és teljesedett ki. Megrajzolódtak a nagy formák, de ezt még a lélek a kulturális szervezetlenség miatt nem tudta kitölteni. Nem azért, mintha nem lettek volna szellemi értékek, hanem azért, mert a léleklángocskák szétszórtan lobogtak mindenfelé s így nem tudták egységes fénnyel betölteni a várost.“

Az 1899. esztendőben azonban már megmozdultak a város zene-tehetségei és zenekedvelői. Hogy a zenei erőket egyesítsék és a zenei életnek tervszerű irányítást szabjanak, 1900-ban megalakították a zenekedvelők egyesületét.“

E szavakkal kezdi beszédét dr. Mészáros Hugó, Szombathely megyei város kultúrtanácsnoka, 1934. április hó 21-én, a zeneiskola negyedszázados jubileumi ünnepségének első hangversenyén, majd így folytatja:

„Ezt az egyesülést az akkori város legagilisebb aktív muzsikusai, dr. Gyöngyösi Tivadar ügyvéd, Berzsenyi Janosits József államépítészeti hivatali mérnök, Liszt Ferenc egykori tehetséges tanítványa, Knebel Jenő cs. és kir. udvari fényképész és dr. Stadler Izidor ügyvéd hívták életre.

Ezek a lelkes muzsikusok rövid idő alatt 400 tagot toboroztak az egyesület zászlaja alá. Az egyesület elnökéül sikerült megnyerniök dr. Edelman Sebő premontrei kanonok igazgatót, aki készséggel és tökéletes rátermettséggel vette ki részét minden nemes megmozdulásból. Ebben a kulturális munkájában igen lelkes munkatársakat kapott az egyesület két alelnökében, gróf Korniss Gyulában és Knebel Jenőben, valamint az egyesület mindig tettrekész és örökké fáradhatatlan igazgatójában, dr. Stadler Izidorban.

A zsenge egyesület a buzgó vezetőség irányítása mellett lelkesülten látott a komoly munkához. Hamarosan pompás zenekart szervezett a város muzsikusaiból néhai Pongyelőki Rót kir. tanácsos gordonkaművész közreműködésével. Mi sem igazolja jobban a lendületes munkát, mint az, hogy ez a zenekar egészen rövid idő alatt Janosits József vezénylete mellett annyira haladt, hogy a régi városi színházban már a közönség elé állhatott önálló hangversennyel. (...)“

„… a zenei nevelésről megfelelő gondoskodás történik.“

„A vezetőség lelkes gárdája nyílt szemmel járta a maga útját és egy percre sem tévesztette szem elől a maga emelkedett céljait. Mindjárt a kezdet kezdetén rájöttek arra, hogy habár a városnak szép számban vannak igen tehetséges zenészei, de igazi zenei életről és fejlődésről csak akkor lehet szó, ha a zenei nevelésről megfelelő gondoskodás történik.

Az egyesület buzgó vezetői nem tétováztak. Két éven belül megszervezik az egyesület első zeneiskoláját, amely 1902. évben hegedű és zongora tanszakkal már meg is kezdi működését. Az iskola vezetésére sikerült megnyerni Balassa Kálmán országos hírű hegedűművészt, aki főiskolai készültséggel, széles zenei tudással és lankadatlan ambícióval fogott munkához. Az iskola rögtön magas nívóra emelte a zenei oktatást, amely eddig tisztán dilettánsok kezén volt. Balassa Kálmán úgy állította össze az iskola tananyagát, hogy az tökéletesen hozzásimult a zenei főiskola tanítási anyagához. Ezzel valóban alapjait vetette meg a jól átgondolt zenei nevelésnek és a zenei élet biztos fejlődésének.“

Ekkor kezdi zenei tanulmányait Balassa vezetésével Koncz János, akinek rövid életútja a Zeneakadémia katedrájáig, s Európa rangos koncertpódiumaiig ível.

„Balassa Kálmán azonban nem elégedett meg az iskola területével. Nem zárkózott el a zenei nevelés várába, hanem belekapcsolódott a város lüktető zenei életébe és szerves összeköttetést teremtett az iskola, valamint a zenekedvelők egyesületének munkája között. Kivette részét az egyesület lüktető életéből, kiválóbb növendékeit pedig bevezette az egyesület zenekarába s ezzel ezt a zenekart állandóan felfrissítette s annak egyre erőteljesebb kibontakozását segítette elő.

Avatott vezetése alatt az iskola rohamos fejlődésnek indult, úgyannyira, hogy az egyesület vezetősége komolyan foglalkozott már a gondolattal, hogy az iskolát közérdekű szerepe minél fokozottabb betöltése érdekében városiasítani kellene.

Ez a gondolat azonban egyelőre nem valósulhatott meg, viszont a rohamos fejlődéssel az egyesület anyagi ereje nem tudott lépést tartani s így a zenei élet határozott veszteségére az iskolát egy időre kénytelen volt szüneteltetni.

De a kényszerű szünet nem tétlenségben telt el. Az egyesület ízig-vérig lelkes vezetői a veszendő időt arra használták fel, hogy az egyesület alapjait anyagiakban megerősítsék és kultúrmunkája folyamatosságát hosszú időre biztosítsák.

Ebben a nehéz küzdelemben dr. Stadler Izidor és Knebel Jenő küzdöttek az élen. Nekik az iskola is, az egyesület is valósággal a szívükhöz nőtt már, nem tudtak belenyugodni abba, hogy a rövid idő alatt pompásan kivirágzott kultúrlétesítmény az aranyeső szeszélyessége miatt elhervadhasson. Évekig tartó megfeszített munkájukat teljes siker koronázta. 1909-ben újra életre hívták a zeneiskolát.“

 

 


Zeneiskola a város fenntartásában

 

 

(1916-1950)

Az iskola

Az 1916/17-es tanév fordulópont az iskola életében. Átvéve a volt egyesületi zeneiskola vagyonát, személyi állományát, azóta mint városi kultúrintézmény működik, a képviselőtestület, illetve a város tanácsának fennhatósága alatt. Közvetlen felügyeletét a 10 fős zeneiskolai bizottság gyakorolja, melynek tagjait a közgyűlés választja meg. A bizottság elnöke Szombathely város mindenkori polgármestere (ekkor Kiskos István, aki sokat tett az iskola megmentéséért), tagjai: Egán Alfréd, Katona József, Knebel Jenő, Lomoschitz Károly, Pottyondy Béla, Rauscher Miksa, dr. Stadler Izidor, dr. Szily Miksa, dr. Vajda Imre, Wagner Alajos és Csikor Elemér igazgató mint bizottsági jegyző. „A városi tanács tagokul dr. Ujvári Ede helyettes tanácsnokot és Grabler Viktor főjegyző urakat küldötte ki.“ „Az állami ellenőrzés az országos m. kir. zeneakadémiáról kiküldött tanárok által történik“.

A város tanácsa 1916. augusztus16-i ülésén elfogadja a zeneiskola Belső Szervezeti Ügyrendjét és Házi- és Fegyelmi Rendszabályait.

Az oktatás kívánt színvonalára a 4. pontban meghatározott Tananyag utal:„Szombathely városi zeneiskola tananyaga teljesen azonos a m. kir. zeneakadémiáéval, de minthogy az iskola elsősorban nem művészképzésre, hanem a zeneművészetnek minél szélesebb körökben való megkedveltetésére és terjesztésére van hivatva, és így a kevésbé tehetségeseket sem lehet mereven elutasítani, azért ugyanazon tananyag, mely az orsz. magy. kir. zeneakadémián 10 évre van megállapítva, az a Szombathelyi városi zeneiskolánál 13 évre van beosztva...“ Tanítási rendszerét 3 „tanfolyamban“ határozza meg, úgymint:

„1. Alapfokú tanfolyam, az illető hangszer elemi fokán indul meg. A zongoratanszakon 5, a hegedűtanszakon 3 évre van beosztva.

2. A  középfokú tanfolyam, az illető hangszer játékának, valamint a zeneelmélet alapismereteinek tanításával növendékeit az akadémiai (kiművelési) tanfolyamra készíti elő. A zongora- és hegedűtanszakon 4 évre van beosztva.

3. Az akadémiai (kiművelési) tanfolyam elméleti és gyakorlati úton a művészi pályára készít elő és 4 osztályból áll.“

„A zongoratanszak tananyaga 13 évre akképpen van beosztva, hogy a X.-ik osztály az első akadémiai osztálynak felel meg.“ - írja az 1916/17-es Évkönyvben.

Csikor Elemér igazgató folyamatosan munkálkodik az oktatás színvonalának emelése, a körülmények javítása és a tantestület építése érdekében. Ebben segítségére van a Közoktatásügyi Minisztérium rendelkezése (1934), mely „az iskolákban működő tanároknak a magánzenetanítást megtiltja.“. A rendelkezésnek is része lehet abban, hogy két kiváló, a városban évek óta magántanítást folytató zenetanárt (Wiener Lilyt és Zittrich Linkát) sikerül megnyerni az iskola számára, korábbi növendékeikkel együtt, s így „…az a vonzerő, amely személyük és pedagógiai munkásságuk közkedveltségében megnyilvánult, most már az iskola erkölcsi erejét gyarapítja.“

A zeneiskola felügyeletét a közoktatási miniszter az 1941/42. tanévvel a „tankerületi kir. főigazgatóság hatáskörébe utalta. Ezzel a zeneiskolákat a közoktatás keretébe iktatta.[…] A tankerületi kir. főigazgató úr a tankerület zeneiskoláinak szaktanulmányi felügyeletével, mint tankerületi zenefelügyelő, Balassa Kálmánt, a szombathelyi városi zeneiskola igazgatóját bízta meg. Ha nem is hivatalos megállapításban, de lényegében ezzel a szombathelyi városi zeneiskola a tankerület zeneiskoláinak mintegy központjává lett…“

Egy évvel később (1943) - Keszthely város elöljárósága kérelmére és a minisztérium kívánságára - a keszthelyi Zeneiskola a szombathelyi Zeneiskolához kapcsolódott. 1945-re Kőszeg csatlakozását is tervezik.

Az igazgatók tevékenységének helyi irányítója az ötvenes évekig a városi zeneiskolaszék, majd azután a tanács oktatási osztálya lett. A zeneiskolaszéknek 1945. augusztus 30-án tartott ülésén megállapították, hogy a zenei népművelésnek nagy társadalmi jelentősége van. Ezért oda kell hatni, hogy minél többen tanuljanak zenét. Ennek érdekében méltányos tandíjat állapítottak meg. Tervbe vették fúvós és ütőhangszerek tanítását is. Ezzel nemcsak a munkásság hangszertanulás iránti kedvét igyekeztek megalapozni, hanem az ifjúsági zenekarok fejlesztését is szolgálni kívánták. E népnevelő gondolatnak mérlegelésével az iskola vezetősége elhatározta, hogy felterjesztéssel fordul a minisztériumhoz és kéri a városi zeneiskola államosítását. A megvalósulásra 1950. január 1-jével került sor.

Elhelyezés - tanulólétszám

Az iskola elhelyezése az 1932-es tanévben oldódik meg. Önálló kétemeletes épületet kap a Szily J. u. 4. szám alatt: kamarateremmel, 9 tanteremmel, igazgatói szobával, előtérrel és altiszti lakással. Addig viszont nehéz évek voltak: a Kultur palotát 1919-ben az állam múzeum céljára foglalta le. A zeneiskola részére meghagyott néhány helyiséget (korábban nyolccal működött ugyanitt), s két termet a Legényegylet házában, másik kettőt a polgári fiúiskolában jelölt ki. Bizonyára ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók létszáma az 1916. évi 208-ról 1928/29-ben mélypontra süllyedt. Mindössze 114 zeneiskolás növendéket oktattak. A tendencia ekkor megfordult és a létszám a negyedszázados évfordulóra 215 főre emelkedett. Ez a 200 körüli létszám maradt 1941/42-ig, majd a háborús években 300 fölé nőtt.

Az 1945. márciusi nagy bombatámadáskor megsérült a Városháza. Ezért a zeneiskolát a Hollán Ernő u. 11. sz. alatti egyemeletes épületbe költöztették, ahol a kevés, egymásba nyíló terem nemigen felelt meg a zenetanítás feltételeinek. 1949-ig tanítanak itt, majd rövid időre visszakapják eredeti épületüket. Még ugyanebben az évben ismét költözködni kell: ezúttal az építészetileg nagyon szép, copf stílusú Eölbey-házba (Szily J. u. 2.). Igaz, ez még szűkebb, a tantermek éppúgy egymásba nyílnak, az áthallás, a járkálás továbbra is zavarja az órákat, mégis mintegy 20 évig - az új iskola átadásáig - ebben az épületben működnek.

Tantestület

Csikor igazgató a városba kerülése óta harcol a kontárok, a dilettáns zenetanítás ellen, érvekkel, eredményekkel, szép koncertekkel is bizonyítva a szervezett zeneiskolai oktatás előnyeit. Gondosan bővíti, - a lehetőségek és igények figyelembevételével - alakítja tantestületét. Az egyesületi formából kisegítő tanerőként felesége, Jakab Mica és két felső osztályos növendéke, Laub Vilma ésKnebel Márta mellett egy zongora- és egy hegedűtanárt alkalmaz Barta Irén, ill.Koller Alfréd személyében. (Tanári oklevelük megszerzése után Laub Vilma 1960-ig, Knebel Márta 1971-ig tanított a szombathelyi zeneiskolában). A következő, 1917/18-as tanév 295 fős „csúcs-létszámának“ tanításához a bécsi zeneakadémián végzett zongorista Botfy Jankát és a budapesti Zeneakadémiáról Popper Dávid csellista-növendékét, Deák Istvánt találjuk Szombathelyen. Őt Altschuhl Miksaköveti egy év múlva.

A hegedűsöket Kollár Alfréd mellett rövid ideig Rados Dezső is tanítja, aki később a budapesti Zeneakadémia tanára lesz. Tizenöt éven át tanít Szombathelyen a Hubay-tanítvány Szendéné Bárdos Alice, Európa-szerte koncertező hegedűművész. Őt 1941. január 1-vel (40 évesen) nyugdíjazzák, ekkor hívják meg helyébe Balassa Kálmánt, aki 1945-ig tanít, s átveszi az iskola igazgatását is. Új tanárként (24 korábbi magántanítványával 1934-ben) Wiener Lily csatlakozik a Zeneiskolához, majd 1941-től Németh Stefánia, aki évtizedekig neveli a szombathelyi hegedűsöket. Balassa munkáját folytatva kezdi meg működését Szombathelyen az 1941/42-es tanévtől Mezey Mária áll. kép. okl. hegedűtanárnő, aki 1954-61-ig az igazgatói teendőket is ellátja.

A zongora tanszakon az igazgató és két növendéke mellett Kartner Margit tanít 17 éven át. Zittrich Linka 1934-től haláláig, 1943-ig, de korábban magántanárként dolgozva, mintegy 40 évig szolgálta a zenetanítás ügyét városunkban. Csikor Elemér nyugdíjba vonulásának évében férjével együtt érkezik Balassáné Koncz Irén(Koncz János nővére), áll. kép. eng. zongoratanárnő (1944. április 16.), 1942-től rövid ideig Szombathelyen tanított zongorát Takács Jenő zeneszerző, aki Európa több nagyvárosában koncertezett. (Korábban a manilai egyetem és a kairói zeneakadémia zongoratanára volt, innen a pécsi zeneiskola igazgatói posztjára távozott. Ma Ausztriában él.) Új tanárok még a zongora szakon: Szabóné Törseök HildaHeintz Margit, Nagy Ilona, Dr. Zarándné Molnár Klára, Tóth Éva.Aktívan kapcsolódik a város zenei életébe a kiváló zongorista, Bachmann Tibor1956-ig.

Az énektanár, Bán Erzsébet, a kolozsvári conservatoriumból 1918-ban érkezik. ŐtWalter Margit követi 1934-ben, aki budapesti zeneakadémiai állását megelőzően rövid időt tölt itt. Utóda, Ujfalussyné Mándi Mándy Margit, az éneken és karéneklésen kívül zenei óvodát is vezet. 1942-től Permayer Ilona folytatja munkáját.

 

A fafúvós hangszereket 1941-ben Baranyai János, a soproni zeneiskola tanára kezdte tanítani, majd 1942/43-ban az „…összes fa- és rézfúvó- és ütőhangszerek a m. kir. honvédzenekar erre kijelölt tagjai által“ taníttatnak, az évkönyv tanúsága szerint 17 fő.

Tanszakok, tantárgyak

Mint láttuk, Csikor Elemér 32 éves igazgatósága alatt 4 főtanszak működött: a zongora, s a kezdeti nehézségek után a hegedű is folyamatosan, a később induló gordonka és ének kisebb megszakításokkal, gyakoribb tanár-váltással. Az 1916/17-es tanévben bevezették mellékszakon a zenediktálást,a zeneelméletet, az összhangzattant és a karének oktatását is. Ezek fontosságáról próbálta az igazgató meggyőzni a szülőket. Az 1928/29-es tanévben a takarékosság következtében egy időre megszűntek a zenediktálási és zeneelméleti órák az alsó tagozaton. A középosztályokban az elmélet-oktatást az igazgató maga vállalta, jóllehet ő a zongora tanszakon már 9 órával túlhaladta heti kötelező óraszámát.

Az elméleti képzés mellett a kamarazene is bekerül a tantárgyak közé. A fúvós tanszak gondolata már korábban is felmerült, az első kísérletre mégis csak 1941-ben került sor Balassa Kálmán igazgatása idején.

  

 

(kép1)

(kép2)


.

 

Növendékek

A tanulók kötelességeit az iskola Belső Szervezeti Ügyrendje s az ezzel egyidejűleg elfogadott Házi és Fegyelmi Rendszabályzat tartalmazza. Rendelkezik a beíratásról, abeíratási, felvételi vizsgálati, pótvizsgálati díjakról, a tandíj és tandíjmentesség szabályozásáról, a szereplések rendjéről, a diákok kötelességeiről. stb.

A tanulók az alábbi érdemjegyeket kaphatják: lásd (kép1)

A tandíjakat úgy állapítják meg, hogy az alsó osztályokban kevesebb legyen, hogy minél többen beiratkozhassanak, a felsőbb osztályokban pedig az előmeneteltől függően kaphatnak kedvezményt. Az inflációs időben (1934-ben) a tandíjakat csökkentik!

A tehetséges növendékek felkarolása érdekében megoldják a zongorával nem rendelkezők gyakorlási lehetőségét a zeneiskola hangszerein.

A növendékek sorából (a teljesség igénye nélkül) ki kell itt emelni azokat, akik hangszerjátékukban eljutottak a legfelső szintre, s noha „vidéken“ tanultak, tehetségük és kiváló tanáraik révén a budapesti Zeneakadémián tehettek vizsgát az itthon végzett anyagból. Többek között: Csikor Éva, Derezsán Erzsébet, Gerlits Ilma, Goldstein Irma, Katona Mária, Laub Vilma, Palásthy Margit, Schultz Zoltán - zongora, Gelenczei Miháltz Ilona, Permayer Ilona, Stubenvoll Magda - ének, Lomoschitz Pál, Vinkovits Gizella - hegedű. (lásd: kép2)

Hangversenyek

„A növendékek gyakorlati készültségének bemutatására és a nyilvánossághoz szoktatás céljából az intézet hangversenyeket rendez.“ - olvashatjuk az iskola Ügyrendjében. E rendezvények műsoraiból - melyeket az Évkönyvek többnyire megörökítettek - képet kaphatunk tanár és diák munkájáról. A házi hangversenyeken kívül rendezett nyilvános növendékhangversenyekre többször reagál a helyi sajtó, így a kritikákból következtethetünk a koncertek színvonalára.

Álljon itt a Városi Zeneiskola első növendékkoncertjének műsora, ahogyan az az 1916/17-es évkönyvben megjelent:

Csikor Éva neve - az igazgató lánya, aki 1973-ig lesz zongoratanára a zeneiskolának - egy 1928-as hangverseny 5. számaként itt szerepel először hangversenyen. Az 1930. május 14-én tartott növendékhangverseny 2. számában Bartók Népdalok-at zongorázik Nemes Ödön elemi osztályos tanuló.

Az 1931 őszén birtokba vett új iskolaépületben kis koncertterem is volt, így a házi hangversenyek rendszeresekké váltak. 1931. december 17-én rendezett Mozart emlékhangversenyükön Varasdy Emmi, Valkó Amália, Csikor Éva, Lomoschitz Pál, Schultz Zoltán szereplése volt kiemelkedő. A következő tanévben már három házi és három nyilvános hangversenyen tapsol az egyre nagyobb érdeklődést mutató közönség.

1932. november 19-én zongoraművekből és kamarazenéből szerkesztett Haydn-hangversenyt rendeznek.

A későbbi tanévekben a házi és a nyilvános növendékkoncertek rendszeressé válnak. Átlagosan hármat rendeznek mindegyikből.

Az 1934/35-ös tanév legjelentősebb programja az iskola fennállásának 25. évfordulójára rendezett koncertsorozat.

Április 21-én az iskola tanárai adnak impozáns műsort, melyet a Szombathelyi Dalosegylet férfikara keretez. A köszöntőt - részletét idéztük - Dr. Mészáros Hugó városi tanácsnok mondja.

A műsorban Bartók és Kodály művek is elhangzanak.

A második hangversenyen az iskola legjobb növendékeit halljuk. A műsorban a kortárs magyar szerzőket Kazacsay, Kadosa, Siklós egy-egy műve képviseli. Befejezésként apa és lánya, tanár és tanítvány: Csikor Elemér igazgató kíséri második zongorán lányát, Évát, Mozart: d-moll zongoraversenyének megszólaltatásakor.

A harmadik hangverseny április 29-én a város zenei bemutatkozása a nagyvilágnak: A Kultúrház nagyterméből közvetített élő rádióadásban dr. Ujváry Ede polgármester mutatja be Szombathely zenei életét. A Fricsay Richárd főzeneigazgató vezényelte zenekar két szólistát kísér: a város szülöttét, Koncz János hegedűművészt, a magyar királyi Zeneakadémia tanárát, és Székely Mihályt, a magyar királyi Operaház basszistáját.

Zenetanárok koncertjei

A jubileumi ünnepségeken elhangzott tanári koncert nem magában álló zenei vállalkozás. A zongoraművész-igazgató Rados Dezső és Kartner Margit Szombathelyre kerülésekor írja: a „tanári kar a város zenei életét nagyszerűen fellendítette“ s ez még inkább igaz, mikor a fiatal Hubay-tanítvány, a sokat koncertező hegedűművésznő, Bárdos Alice csatlakozik a zeneiskola tanári karához.„A tanárok iskolai munkájukon kívül a kultúregyesületi hangversenyeken történt közreműködéssel szolgálták a zenekultúra ügyét […]Az ez évi tanári szereplések közül kiemelkedik Bárdos Alice hegedűművésznőnek a budapesti zeneakadémia nagytermében tartott hangversenye.“ (1928/29) A következő tanévben „…ismét Bárdos Alice hangversenyei vonták magukra a figyelmet. A művésznő a rádióban is szerepelt szólószámokkal.“ Az 1930/31-es Évkönyvben így számol be: „A tanárok az év folyamán többször léptek fel szerepléssel, így Knebel Márta és Laub Vilma kétzongorás művet adott elő. Bárdos Alice-t és Kartner Margitot kamaraszámaikért ünnepelték. Csikor Elemér a szombathelyi szalézi templom építése javára adottönálló hangversenyt nagy sikerrel, melynek műsorán a szombathelyi Dalosegyesület is szerepelt 1931. december 17-én.“

A Zenebarátok Egyesületének rendezvényein 1920-40 között szerepeltek ismételten: Dohnányi, Stefániai, Bartók, Szigeti, Jean Marie Darré, Kodály, Fischer Annie, Ungár Imre, Wanda Luzatto, Piovczan, stb“ - írja visszaemlékezésében az igazgató.

E hangversenyek közül számunkra most a legfontosabb, mely csak napokkal előzte meg az iskola jubileumi rendezvényeit, s - a műsorok tanúsága szerint - komoly feladatot rótt a város zenekarára s tanár-szólistáira: 1934. március 18-án Bartók Béla zeneszerző, zongoraművész vendégszereplése. Minősíti az itt folyó munkát, hogy a rendkívül igényes, világjáró művész kamarapartnerül fogadja el Baranyai Gyulát és Bárdos Alice-t. A Kultúregyesület - az 5. magyar gyalogezred muzsikusaival kiegészült -Zenekara Baranyai Gyula vezényletével - a rotterdami világpremier és a Magyar Rádióbeli elhangzás után - Magyarországon először játszotta hazai koncertteremben a Magyar parasztdalok meghangszerelt változatát.

„A magyarországi Bartók-recepció történetében először fordul elő, hogy egy városunk - még csak nem is a legnépesebbek közül való - önerőből tanult meg s játszott el mindjárt két kompozíciót. Ezt a teljesítményt Szegeden 1937-ben, Debrecenben 1939-ben követték.“ - írja Breuer János a Muzsika 1999. márciusi számában.

Az 1934-41 közötti időszak - a fokozatosan romló gazdasági és politikai körülmények dacára - a zeneiskola tanárainak szép sikereket hoz. Nemzetközi ismertséget jelent Bárdos Alice két olaszországi turnéja (1936, ill. 1938), s ez évig évenként játszott a rádióban. Rajta kívül Walter Margit és Mándy Margit rádiószerepléséről tudósítanak az évkönyvek. Budapesten önálló hangversenyt adott Bárdos Alice (1934/35), kamarazene műsorban szerepel (1936/37), meghívottja a Koncz-emlékhangversenynek (1937/38) s a budapesti hangversenyzenekarral játszik szólót (1938/39). A város, a Kultúregyesület rendezvényein s a Collegium Musicum műsorain rendre ott találjuk, de úgy tűnik, karrierje - nem tehetségének hanyatlása miatt - megtorpan.

Mándy Margit Budapesten a Vigadóban a képzőművészek estjén lépett fel (1936/1937), Debrecenben és Veszprémben énekelt, a Collegium Musicum hangversenyén, jótékonysági koncerteken, helyi hangversenyeken szerepelt. Bekapcsolódott a koncertéletbe Wiener Lilly és Tóth Imre, s folytatja szerepléseit Laub Vilma és Knebel Márta.

Csikor Elemér a kultúregyesületi hangversenyeken kívül Tóth Imrével együtt is adott hangversenyt (1934/35), majd a Liszt-év kapcsán vállal számos fellépést (Sárvár, Zalaegerszeg, Faludi társaság Liszt ünnepsége, IDO Világkongresszus (1936/37) s a MÉMOSZ dalkör rendezvénye). Aki úgy gondolja, hogy a nyugdíjba készülő igazgató elfáradt, tekintse át búcsúkoncertjének műsorát, s látni fogja, hogy ereje teljében lévő művész búcsúzik az iskolától.

„Csikor Elemér igazgató, mintegy búcsúzóul, (1941-ben nyugdíjba vonulása alkalmából) június 4-én az intézet hangversenytermében önálló zongoraestet rendezett, melyen nagyigényű műsort adott elő nagy sikerrel. Ugyanezen műsor meghallgatását a zeneiskola növendékei részére május hó 31-én, egy ifjúsági előadás keretében tette lehetővé. m. Mándy Margit énektanárnő három estére terjedő ária- és dalciklust tartott a zeneiskola termében önálló rendezésében. A nagysikerű hangversenyeken a zongorakíséretet Csikor Elemér igazgató látta el. Szerepelt még több ízben a budapesti és kassai rádióban és több vidéki városban az ťErdélyértŤ mozgalom hangversenyein. Balassa Kálmán ig.h., mint a kultúregyesület vonósnégyesének vezető első hegedűse több alkalommal szerepelt a Faludy F. társaság kultúrdélutánján. A vonósnégyes gordonka szólamát minden alkalommal dr. Havass Imre gordonkatanár játszotta.“ - írja Balassa Kálmán, a leendő igazgató az 1940/41-es évkönyvben.

Rádiónap 1943.június 9. Komoly feladatot ad a tanári karnak és a növendékeknek.

Az 1943/44-es tanév már a háború közvetlen közelében zajlik, az év végi növendékkoncertek elmaradnak. Az 1945-ös tanévben évkönyv már nem jelent meg.

Az 1944-50 közötti időszak háborús eseményei, társadalmi, politikai átalakulásai idején a zeneiskola fontossága megmarad. Az igazgatók váltakozását ismerjük, ám a tanárok és növendékek cseréje - annak ellenére, hogy a régi tantestület nagy része továbbra is itt dolgozik - nem követhető pontosan. Az iskola tanulólétszáma mintegy 100 fővel emelkedett.

A zeneiskola következő évtizedét meghatározó tanár-egyéniségek közül Csikor Éva (zongora)1946-tól, Törseök Hilda (zongora) és dr. Kiss-Domonkos Géza (gordonka) 1947-től tanítanak itt. Rövidebb időt töltenek Szombathelyen 1947-től V. Katona Mária (zongora), 1948-tól Lugossy Jenőné (ének).

1949-ben kerül a zeneiskolához Lendvai Ernő zenetudós, Bartók-kutató és felesége, Tusa Erzsébet zongoraművész.

Az iskolában folyó munkát kisebb megszakításokkal Balassa Kálmán és Heintz Fülöp irányítja megbízott igazgatóként. Az oktatás színvonalát néhány műsor és újságcikk mellett a tanárok neve garantálja. A zenei tanulmányi versenyen elért kimagasló sikerről a Vasmegye és a Nyugati kis újság is beszámol.

E képen látható vonósnégyes 1929-ben Budapesten alakult meg. 1939-től Szombathelyen átalakultak más brácsistával. 1946-tól a háború után mint a szombathelyi Zeneiskola Tanári Vonósnégyese működtek.

Tagjai voltak:
Balassa Kálmán primárius, m-kir. Opera koncertmestere, Joachim növendék
Németh Stefánia II. hegedű, hegedűtanár, Zathureczky-Koncz növendék
Mezey Mária brácsa, hegedűtanár Zathureczky növendék
Dr. Kiss-Domonkos Géza cselló, gordonkatanár, dr. Sebestyén és Kerpely növendék.

 

Dr. Kalocsai Péter írása

Készült a 90 éves a Bartók Béla Zeneiskola multimédiás CD alapján.

 

 


  Bartók Béla Zeneiskola 1955-

 

 

A Bartók Béla Zeneiskola - fő feladatán, az ifjúság zenei nevelésén túl - folytatja a város zenei életének alakítását, szervezését. A tanárok rendszeresen koncerteznek, élvonalbeli vendégművészek adnak hangversenyt a Múzeum, majd a Tanítóképző Intézet dísztermében. Kíséretüket a főleg zeneiskolai tanárokból és magasabb osztályos növendékekből álló szimfonikus zenekar látja el Lendvai Ernő, Simon Jenő majd Petró János irányításával. Ez az együttes a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar közvetlen jogelődje.

Az 1959-ben félszáz éves jubileumát ünneplő szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola neve a kamarazene fesztiválok révén válik ismertté. Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Eger találkozóin a modern magyar kompozíciók bemutatásával hívják fel magukra a figyelmet.

A hatvanas évek elején változik a zeneiskolában tanult hangszerek aránya. A zongora egyeduralmának csökkenésével a zenekari hangszerek irányába orientálják a jelentkezőket. Ekkor indul a fa- és rézfúvós tanszak tanítása, mely a hetvenes évek elejére szinte teljessé válik.

Az 1960/61-es tanévben 18 zenetanár kezdte meg a munkát 405 növendékkel. A beköltözéskor is szűknek bizonyult Eölbey ház nehezen tudta ellátni a megnövekedett igényeket, így az iskola igazgatója, dr. Borhy Ottó a megye vezetőinek felveti egy új épület szükségességét.

Zeneiskolai hálózat, szakközépiskola

1942-ben, mikor a „tankerület zeneiskoláinak szaktanulmányi felügyeletével, mint tankerületi zenefelügyelő, Balassa Kálmánt, a szombathelyi Városi Zeneiskola igazgatóját bízta meg a tankerületi kir. főigazgató“, már akkor egyfajta központ szerepét játszotta az iskola. Ez az 1960-as évektől válik fontossá.

1965-ben Szombathelyen kívül 1962 óta Kőszegen működik önálló zeneiskola. Tibold Iván igazgatásának évtizedei alatt alakul ki megyénk zeneoktatásának hálózata: önállóvá válik a sárvári (1965), a celldömölki (1967), a körmendi (1968) a vasvári (1991) zeneiskola, míg mindmáig tagozatként működik Vép (1962 óta), kihelyezett osztályként Gencsapáti (1987). „A területi egység megtartása mellett párhuzamosan szem előtt tartottam, hogy olyan személyek kerüljenek új státuszainkra, akik az iskolai munka mellett más területeken is eredményesen alkalmazhatók, hozzásegítenek minket céljaink megvalósításához. Terveimet úgy készítettem, hogy a járási székhelyeken létesítendő fiókiskolákba is lehetőleg a modern zenepedagógia alapján szakmailag jól felkészült fiatal oktatógárda kerüljön; olyan aktív muzsikusok, akik hangszerüknek megfelelő szinten művészei is. (...) “- írja Vas megye Tanácsa VB. Művelődési Osztályának címzett levelében (vlsz. 1968-ban).

A szombathelyi növendékek és vidéki iskolák tájékoztatására 1967-ben kollégáival életre hívja, szerkeszti és készíti a „Forrás“-t, a megye zeneiskoláinak kéthavonta megjelenő folyóiratát. Beszámol a fontosabb zenei eseményekről, bemutatja a megye iskoláit, s foglalkozik mindazzal, amire a zeneórákon nem biztos, hogy sor kerül (Hangszertörténet, híres előadóművészek, nagy zenepedagógusok, rövid hírek és fejtörő).

Tibold Iván kezdettől fogva megyei perspektívában gondolkodott. 1979 óta vezeti a Vas megyei Zeneiskolák Igazgatói Tanácsát (majd Munkaközösségét). Így segít a kisebb iskolák munkaerőgondjainak megoldásában, szervezi a közös hangversenyeket, zenei versenyeket.

1975-ben megbízzák a szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskola művészeti tevékenységének szervezésével, irányításával, majd a négy osztály kiépüléséig ellátja a művészeti igazgató feladatait is. Az alap- és középfokú oktatás egységének gondolata - évtizedekkel megelőzve a mai iskola-típusokat - helyszűke miatt nem lehetett tartós.

Új iskolaépület

A fiatal igazgató az Eölbey-ház patinás falai között kezdi meg működését, s boldogan ad hírt a Forrás hasábjain a zene épülő új otthonáról.

„Városunk és megyénk vezetői azzal a tervvel és gondolattal, hogy zeneiskolát és hangversenytermet építsünk, először és elsőként foglalkoztak az országban. Magyarországon eddig még nem építettek zeneiskolát, és büszkék lehetünk arra, hogy ilyen iskola Szombathelyen épül először.“

Az iskola Károlyi Antal közreműködésével Ligeti Gizella tervei alapján készül, átadására 1968. augusztus 19-én kerül sor. Birtokbavételét másnap hangversennyel ünneplik.

Az átadott új épület a zeneiskolán kívül otthont ad a város Szimfonikus Zenekarának, mely Petró János karnagy irányításával - 1969-től félfüggetlen, 1974-től független művészeti együttesként - a Bartók terem átadásáig az iskolában dolgozik. Itt próbál az Erkel Kórus is évtizedeken keresztül, melynek vezetését 1968-71 között Tibold Iván vállalja.

Szépítés

Az első képzőművészeti alkotást, a névadó plakettjét még az iskola régi épületében 1965-ben avatták. Pátzay Pál e munkája ma a Nagyteremben látható. A Cantata Profana kilenc csodaszarvasa - Szántó Piroska gobelinje - kiírt pályázat nyerteseként került aulánkba. Koncz János portréját Schaár Erzsébet alkotta, melyet 1974-ben, az I. hegedűverseny megrendezésekor állítottak Pátzay Pál Bartók Bélát, és Borsos Miklós Kodály Zoltánt ábrázoló szobrával együtt.

Ez utóbbi szoboravatást jelenlétével megtisztelő Borsos Miklós és az iskolaigazgató között barátság alakul. Szívesen vállalkozik a szobrászművész a Koncz János-érem elkészítésére -, mikor erre Tibold Iván felkéri - mely a hegedűverseny legjobbjainak jutalma lesz.

Bartók terem

Újabb nagy előrelépés - ünnep az egész városnak -1975. április 5-e, a Bartók terem átadása. A 450 férőhelyes nagyszerű akusztikájú koncertterem, mely mostantól minden jelentős nagy rendezvényünk színhelye. Ez lesz a Szimfonikus Zenekar állandó próbaterme.

Hangszerjavító műhely

A szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskola megszervezése s „szárnyára bocsátása“ után - iskolánk hangszerállományán javítandó - a 80-as években a hangszerjavító műhely létrehozásán fáradozik. Ezzel nemcsak iskolájának használ, de segít életben tartani egy kihaló-félben levő szakmát. A sors megadta, hogy ezt a vállalt feladatát befejezze: a , aki azóta a törött hegedűket is gyógyítja.

Hegedűs probléma - Koncz-verseny

A hegedűtanítás problémája kezdettől foglalkoztatja Tibold Ivánt. Miután saját iskolájában gondoskodik a kollégák szakmai továbbképzéséről, s megteremti a kezdőkkel való óraterven kívüli foglalkozás lehetőségét, 1974-ben országos versenyre hívja a tanszak legjobb zeneiskolás, 1978-ban pedig a szakközépiskolás növendékeit. A szombathelyi születésű világjáró hegedűművészről, Koncz Jánosról elnevezett Országos Hegedűversenyt hét alkalommal rendezte meg a résztvevők s a szakma nagy megelégedésére. Példájára hívták életre a zeneiskolák országos hangszeres versenyeit, s az elgondolás, hogy alap és középfok együtt versenyezzen, csak a 90-es években talált követőkre más hangszerek versenyében.

Az 1989-es versenyről a Parlando hasábjain a zsűri elnöke, Halász Ferenc egyetemi tanár nyilatkozik:

„A Koncz János Hegedűverseny az elmúlt másfél évtizedben háromévenként rendszeresen felsorakoztatta azokat a tehetséges fiatal hegedűsöket, akiknek túlnyomó többsége a későbbiekben a Zeneművészeti Főiskolára, majd zenei pályára került. A díjazottak szinte kivétel nélkül, de még a jutalmazottaknak is több mint a fele lett hivatásos muzsikus. Ez mutatja a verseny alapvető jelentőségét: itt mód és lehetőség nyílt és nyílik a főiskolai utánpótlás megismerésére, felmérésére, és szükség esetén megfelelő tanács, útbaigazítás nyújtására, ami megkönnyítheti a növendék haladását.

A másik igen jelentős eredménye, szinte természetes velejárója a versenynek az, hogy a fiatal tehetségek hallják egymást, felmérhetik, hogy milyen magas színvonalú a „konkurencia“, ami a legtöbb esetben új lendületet ad a tanulásnak.

Végül, de nem utolsó sorban igen nagy a jelentősége a versennyel kapcsolatos módszertani tapasztalatcserének, amit az utóbbi időben a videofelvételek nyújtotta technikai lehetőségek csak bővítettek. Hogy a résztvevő tanároknak mit jelent az országos élmezőny megismerése, talán nem kell méltatni. Mint örvendetes tényt meg kell említsük, hogy egyre több olyan tanár is meghallgatja a versenyt, akinek nem szerepel növendéke a versenyen....

... meg kell említsem és köszönjem azt a rendkívüli segítőkészséget, figyelmet és odaadást, amit a verseny szervezői és házigazdái részéről ismételten tapasztaltunk és tapasztalunk: mind a megye és a város vezetése, mind pedig a szombathelyi zeneiskola tantestülete és valamennyi dolgozója, élén a fáradhatatlan Tibold Iván igazgatóval, minden tőle telhetőt megtett, megtesz és elkövet, hogy a verseny lefolyása, a zsűri munkája és a versenyzők szereplése egyaránt zavartalan legyen...“

Tantestület építése

„Mikor Szombathelyre jöttem, csak néhány ismerősöm volt — írja egy helyütt -, ma azt hiszem, sok barátom van itt.“ S ahogy ő szombathelyivé lett, úgy figyelte az ország akár távolabbi részeinek muzsikusait, akiket ide a nyugati végekre csalogatva, állandóan formálta, alakította tantestületét. Tudta, hogy a legszebb iskolában, a legjobb tárgyi feltételek mellett sem jöhet létre eredményes oktatás lelkiismeretes, jól képzett, szakmájukat és a gyerekeket szerető pedagógus kollektíva nélkül. Megbízott kollégáiban, és hagyta dolgozni őket. Támogatta a művészeti együttesekben való közreműködést - ő maga is játszott a megye Központi Táncegyüttesének (ma Ungaresca) zenekarában, majd - büszkén írja - „a szimfonikus zenekar első nagybőgőse voltam“ 1975-ig. Az aktív muzsikálás és tanítás pozitív kölcsönhatását vallotta.

A zenekar, a szakközépiskola, majd a Capella Savaria indulása az országos átlagnál jobb lehetőséget kínált, melyből az oktatás is, az előadó-művészet is profitált. A zenekar függetlenítése átrendezte a város, a megye zenei foglalkoztatásának térképét. Voltak, akik a tanítást, mások a zenekari muzsikálást választották. Akik mindkettőt folytatják, csak fő állást, nem „fő hivatást“ választottak, hiszen mindkét tevékenység csak teljes szívvel végezhető -, a „fél“ csak az óraszámokra vonatkozik.„Iskolánk vezetőségének törekvése az, hogy az egyes tanszakvezetői posztokon megüresedett állásokat teljes óraszámban dolgozó, az oktató-nevelő munkát szerető és becsülő gyakorló pedagógusokkal töltse be...“ - írja 1974-ben. Ez megvalósult, s a mellékállásos foglalkoztatás gyakorlatát - mely az ország nagyobb városaiban is általános - igazolta az idő. Iskolánk tanári létszámának harmada ma is így áll munkakapcsolatban, ugyanakkor tanárainkra számítanak a ata/szimf.htm" target="_blank">Szimfonikus Zenekar, a Capella Savaria, a Szombathelyi Régizene Együttes mellett a Zeneművészeti Szakközépiskolában, és a Fiú Énekiskolában is.

Tibold Iván munkáját - a tanszakvezetőkön kívül helyettesei segítették. Kezdetben Petró János, majd a tanulmányi ügyeket Simon Géza, Tardy Anikó, Szily Mihály, Lezsákné Szekszárdi Zsuzsanna és Mohlné Ódor Gabriella koordinálta, a művészeti igazgatóhelyettes tisztét Edőcs János, Szeép Zoltán és Csorba Rózsa töltötte be.

Továbbképzések

Az igazgató Tibold Iván a legjobbat akarta, s ahhoz hogy ezt tanár-társaitól is elvárhassa, igyekezett minden segítséget megadni. Pedagógiai érzéke, állandó tudásvágya, kollégáinak és saját magának felismert hiányosságai ösztönözhették arra, hogy találjon egy olyan továbbképzési formát, melyet ma posztgraduális képzésnek nevezünk. A tanulást úgy tette vonzóvá, hogy nagyszerű művész-pedagógusokat nyert meg előadóként. A magyar vonóskultúra problémája országosan ismert volt a 70-es évek fordulóján. A képből a szombathelyi tanszak sem emelkedett ki, így kézenfekvőnek látszik, hogy éppen a hegedűsökön próbált elsőként segíteni.

A Nemzetközi Bartók Szemináriumon - akkor még Budapesten - beszél Gertler Endrével, aki saját volt növendékét ajánlja e feladatra. A következőket írja Tibold Ivánnak:

Bruxelles 18.
28, AVENUE D'OVERHEM
1970. okt. 20 .

Kedves Igazgató Úr,

Érdeklődéssel és köszönettel vettem szept. 25-i kedves sorait és újságküldeményét.

Őszinte örömömre szolgál, a jól induló Gyarmati Vera-kurzus. Meggyőződésem, hogy hasznos munkát fog tudni végezni Szombathelyen.

Kérem, értesítsen továbbra is a dolgok állásáról, és ha bármikor szüksége lenne tanácsomra, forduljon hozzám.

Továbbra is minden jót kívánok, sok szívélyes üdvözlettel

Gertler Endre

A két éves hangszeres stúdium zenekar-kíséretes kis „diplomakoncerttel“ zárul. A kezdeményezésről 1972-ben hírt ad a Muzsika c. folyóirat.

A szombathelyi továbbképzésekről 1976-ban az alábbiakat írja az iskolát bemutató átfogó beszámolójában:

„Országos viszonylatban évek óta megoldatlan problémát jelentett a zenepedagógusok korszerű szakmai továbbképzésének kérdése.

Többféle módszerrel, sűrített tematikával, főként a szorgalmi időn kívül lebonyolított elméleti továbbképzések kampányszerűségével szemben a szombathelyi Bartók Béla Zeneiskolában sikerült egy olyan továbbképzési szisztéma megvalósítása, amely elsősorban a gyakorlati munkát állította középpontba.

A továbbképzések vezetésére neves szakembereket sikerült megnyerni. 1970-72-ig Gyarmati Vera hegedűművésznő a vonósokkal foglalkozott havonta lebonyolított konzultációk keretében. 1971-73-ig Antal István egyetemi tanár, zongoraművész a zongora tanszakon végezte ugyanezt a munkát, majd 1972-74-ig terjedő időszakban a Magyar Fúvósötös a fa- és rézfúvó szakokon vezették a megye zeneiskolai tanárainak továbbképzését. 1973-75-ig tartott a szolfézs-zeneelmélet tanárok továbbképzése, melyet Szabó Miklós főiskolai tanár tartott. Megállapítást nyert, hogy az így lebonyolított szakmai továbbképzések egyértelműen pozitív eredményt hoztak, s kivívták az országos tekintélyű szakemberek elismerését.“

A 80-as évek óta egy-egy tanszak 2-3 alkalommal tud továbbképzést rendezni. Így a hegedűsöket Halász Ferenc (1982-86) egyetemi tanár, Dénes László és Sós Natasa tanította; a zongoristák Wagner Rita főiskolai tanár, zongoraművész metodikai és zenei útmutatásait figyelhették. A gordonka tanszak vendégprofesszora Pejtsik Á.György. A tanszak munkáját még Záborszky Kálmán és Gárdián Gábor, a rézfúvókat Tarjáni Ferenc, 1-1 alkalommal Steiner Ferenc,Vincze István és Kammerer András, a furulyásokat Czidra László segítette. A szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskola tanárai mindig szívesen álltak a kollégák és növendékeik rendelkezésére.

A régi korok zenéjének interpretációját is tanító Soproni Régi Zenei Hét kurzusain 1983 óta évenként, a Szombathelyen rendezett Régizenei Táborokban, Somfai László: Korszerű Haydn-kottaolvasás c. előadásán több zeneiskolai kolléga vett részt aktív vagy passzív hallgatóként.

A szombathelyi és velemi továbbképzéseken túl kollégáink rendszeresen látogatták az ország más részein rendezett továbbképzéseket. Az utóbbi években egyre több nyári zenei tábort szerveznek, ahol tanár és növendék együtt ismerkedhet a zenepedagógia új vívmányaival. Ezeket mind többen látogatják iskolánkból.

Mióta Szombathelyen rendezik a Nemzetközi Bartók Fesztivált és Szemináriumot, azóta a zeneiskolai kollégák a legmagasabb szintű továbbképzésben részesülhetnek saját városukban. A Bartók szeminárium professzorai: (ülő sor:) Gertler Endre, Nilla Pierrou, Kadosa Pál, Somogyi László, Sebők György, Tátrai Vilmos, Solymos Péter. A szeminárium Szombathelyre költöztetésében, szervezésében sok segítséget adott a zeneiskola igazgatója.

Nagy élményt jelent zongoristáinknak az Usti nad Labem-ben megrendezett Nemzetközi Ifjúsági Zongoraverseny, melyet több alkalommal is meghallgatnak. Növendékeink szép eredményeket értek el. Hasonló kitekintés az Usti nad Orlitz-i hegedűverseny, vagy a Leobenben rendezett „Jugend Musiziert“ ausztriai országos zenei verseny.

Koncertek, szereplések

A növendékhangversenyek elválaszthatatlan részei a zeneoktatásnak. Az oktatás folyamatába illeszkedő koncertek közül kiemelkednek azok, melyeket egy-egy szép produkció emlékezetessé tesz, s a különös odafigyeléssel, valamilyen jeles alkalomból szerkesztett műsorok. (Bartók halálának 25. évfordulóján 1970. dec.14; a Bartók terem átadásakor 1975. áprilisában; Bartók emlékhangverseny 1981. március 25-én; Csikor Elemér születésének 100. évfordulóján 1982. novemberében, amikor az iskolaalapító emléktábláját leplezték le dr. Ujfalussy József professzor, a Zeneakadémia rektorának megtisztelő jelenlétében).

Érdekesek, tanulságosak azok a koncertek, amikor más iskolák, szakiskolák növendékei, esetleg külföldi fiatalok szerepelnek. Szombathelyen tapsolhattunk többek között a veszprémi, pécsi, Budapest XI. kerületi, a váci Bartók Béla Zeneiskola növendékeinek s a győri Zeneművészeti Szakközépiskolásoknak 1987/88)) és a Jeunesses Musicales verseny győzteseinek . (1991/92). Több éven keresztül adtunk otthont a Vas megyei Zeneiskolák közös hangversenyének (1984-) Itt muzsikáltak a hartbergi (Ausztria) (1978/79, 1994), komárnoi (Csehszlovákia) (1981), koldingi (Dánia) (1992/93) zeneiskolák, a vorarlbergi Konzervatórium növendékei. Vendégül láttuk Ausztria zenei versenygyőztes fiataljait,a weitzi (Ausztria) és wangeni (Németország) zeneiskola zenekarát, a Mürztaler Jugendsimfonie Orchestra-t, a gleisdorfi Ifjúsági Fúvószenekart (1985), s még sorolhatnánk...

A kortárs zene megismertetése, műsorra tűzése a jelennel való kapcsolattartás legaktívabb módja. Ezt teszi a szombathelyi zeneiskola, mikor sorra mutat be új magyar műveket a kamarazene fesztiválokon

  • Hajdu: Dialógus és ritmusjáték (1963),
  • Bogár: Kis szvit (1964),
  • Járdányi: Trio piccolo (1965),
  • Hajdu: Divertimento 2 zongorára (1967),
  • Petró: Adagio e allegro (1967).

E művek a megszólalást legtöbbször Csikor Éva tanárnőnek köszönhetik. Ő az, aki növendékeivel 1971. május 19-én szerzői estet rendez Hajdu Mihály kompozícióiból. Ebbe a sorba kívánkozik az a szerzői est is, melyen szombathelyi és Budapest XI. ker.-i zeneiskolások ma élő magyar szerzők műveiből játszottak, s az is, melyet Petrovics Emil kompozícióiból rendeztek Szombathelyen a zeneiskola tanárainak közreműködésével.

Növendékeink városon, országhatáron túli szereplései

 

Iskolánk jó hírét növendékeink s tanáraink hazai és külföldi vendégszereplései egyaránt öregbítették. 1970-ben Pirnában járt népes diák- és tanárküldöttség, 1978-ban a Zeneművészeti Szakközépiskolával közösen muzsikáltak növendékeink Grazban és Hartbergben. A 80-as évektől Ifjúsági Fúvószenekarunk szerepelt több alkalommal Ausztriában. 1988. tavaszán négy növendékünk a szlovéniai Muraszombatban, 1991-ben Csíkszeredán a Kajoni János Régizene Fesztiválon furulyaegyüttesünk játszott. 1993-ban Krieglach zeneiskolájában szerepeltek iskolánk növendékei és együttesei.

A legnagyobb külföldi elismerést a csehszlovákiai Usti nad Labemben érte el iskolánk, ahol a Nemzetközi Ifjúsági Zongoraversenyen 1971 óta rendszeresen részt vesznek meghívott növendékeink. 1973-ban Pozsgai Tibor II., 1976-ban Papp Rita III., 1978-ban megosztott II., 1987-ben Koczor Péter kiemelt különdíjat nyert.

Országos versenyek, fesztiválok

A 60-as évek kamarazene fesztiváljain rendszeresen, több produkcióval és minden alkalommal legalább 2 kiváló minősítéssel képviselik a várost Csikor Éva, Németh Stefánia, dr. Kiss-Domonkos Géza, Vojtkó Ida, Horváth Guidó, Horváth Rezső, Knébel Márta, Petróné Králik Judit és Rozsnyai Tibor tanítványai. A székesfehérvári Alba Regia Kamarazenei Találkozón majd minden alkalommal szerepelt szombathelyi együttes a gálakoncerten, (itt sorrendet nem állapítanak meg) s ez az esetek többségében TV-nyilvánosságot is jelentett.

Az 1970-es 80-as évek során rendezett országos versenyekről 6 első, 1 második, 3 harmadik és 5 különdíjat hoztak haza növendékeink. Az iskola vonószenekara 1974-ben Sándor János vezetésével nyerte el a „Kiváló Együttes“ címet, az Ifjúsági Fúvószenekar 1990-ben lett az ország legjobbja ebben a kategóriában. Karnagy: Neszmélyi András. A regionális versenyek közül a győri Ifjú Muzsikusok Fesztiválja a legrégebbi hagyományokra visszatekintő, ezeken 1971 óta szerepelnek növendékeink, s az aranyérmesek között nem egyszer találunk Nívódíjas produkciót.

Háziversenyek

Zeneiskolai keretek között az 1970-es években egy-egy zongora, hegedű és szolfézs versenyt rendeztek. Az Úttörők Kulturális Seregszemléjén - szerte a városban, különböző minőségű hangszereken, más-más szempontokat fontosnak tartó zsűrik előtt - növendékeink nagy számban szerepeltek. Ezen a helyzeten változtatott Tibold Iván, mikor a Zeneiskola, a Magyar László Úttörőházzal, a Városi Úttörőelnökséggel közösen hirdette meg zenei versenyeit 1982 őszén - a Kodály centenárium évében -, melyet azóta is rendszeresen megrendezünk. Vas megye zeneiskoláinak hirdetett zenei műveltségi versenyt a Bartók Béla Zeneiskola 1985-ben, amikor Bach, Händel és Scarlatti születésének 300. évfordulóját ünnepeltük. A győztes csapatok (I. II. III.) Lipcsébe, Eisenachba, Weimarba látogattak Bach és Händel emlékhelyeinek felkeresésére.

Koncertek

A zeneoktatás szerves részét képezik azok a hangversenyek, melyeken tanár és növendék egyaránt gazdagodhat. Jól tudta ezt az iskola igazgatója, aki nagy körültekintéssel tálalta a jobbnál jobb koncerteket. Kezdetben - mikor még nem volt függetlenített zenekar - ennek talán még nagyobb jelentősége volt, hiszen, a város koncertéletének megszervezéséből jóval nagyobb rész hárult az iskolára. Néhány név az itt fellépő művészek közül: Ruha István (hegedű), Antal István (zongora), László Margit (ének), Varasdy Emmi (zongora), Tarjáni Ferenc (kürt), Alexander Kramarov (hegedű), Kedves Tamás (gordonka), a Szabó Miklós vezette Győri Leánykar, s a sort folytathatnánk. Aktívan közreműködött a Filharmónia és a Zenekar rendezvényeinek szervezésében is.

A nagyok mellett szorgalmazta kollégáinak előadói tevékenységét. A zeneiskola tanáraiból alakult Szombathelyi Fúvósötös 1972-ben Kaposváron és az ausztriai Leobenben szerepel, majd három város - Balassagyarmat, Miskolc és Szombathely - művésztanárainak rendeznek közös koncertet mindhárom helyszínen. E törekvésről a Muzsika is beszámol. Felkarolja a városban születő új együtteseket: koncertet ad a zeneiskola SZM bérletsorozatában a Capella Savaria és a Szombathelyi Régizene Együttes is. E bérletek - az utóbbi években „Családi hangversenyek“ néven, alkalmazkodva a városban a koncertek megnövekedett számához - évi 4 alkalommal a pódiumon fogadják egykori növendékeinket, színpadra léphetnek zenei versenyeink győztesei, és békés hangulatával népszerűek a karácsonyi koncertek.

A közelmúlt (1994-1999)

A zeneiskola történetében igazgatóként 30 évet eltöltő Tibold Iván halála után munkatársa, helyettese kapja kezébe az iskola vezetését. Csorba Rózsa, aki 10 éves kora óta „zeneiskolába jár“, ismeri és tiszteli a hagyományokat, változtatni annyit kíván, amennyit az idő szava változtatni kényszerít.

Egyik legnagyobb kihívás a megváltozott körülmények között az iskola színvonalas működésének megőrzése, a lehetőségekhez képest annak javítása. Ezt szolgálta - mint gazdaságosságot segítő beruházás - a fűtés fogyasztásmérő felszerelése, az elektromos hálózat korszerűsítése. Folytatódik a 30 éves épület szintenkénti felújítása, az elhasználódott berendezések cseréje. A megnövekedett tanár- és növendéklétszám miatt szükségessé vált egy “kis-koncertterem“ kialakítása. A klub most a szerepléssel összekötött szülői értekezletek és tanszaki vizsgák helyszínévé vált. Elkészült a Nagyterem akusztikai szakvéleményezése és belsőépítészeti tervezése, mely megvalósításra vár.

A könyv- és kottatár folyamatos bővítése (az évtizedekkel ezelőtt indított s sokszorosára drágult kotta-összkiadások folyamatos beszerzése), a hangszerállomány gyarapítása mind külön anyagi erőforrások megszerzését teszik szükségessé. A pályázatok, szponzorok felkutatása mellett nagy segítséget jelent a Bartók Béla Zeneiskola Alapítványa, mely 1994 óta működik Csinger Péter és Kulhay András nagylelkű felajánlása révén.

Az iskola működésében új színt jelent a Szombathelyi Fiú Énekiskolával való összekapcsolódás. A Váci Mihály Általános Iskolában 10 éve működő “kórusiskola“ hangszeres tanárai 1996 óta a zeneiskola állományába tartoznak.

Új előképzős osztályok indultak a környező kistelepüléseken (Vasszécseny, Felsőcsatár).

A népzenei tagozat kezd megerősödni, a kísérletként indított historikus táncot egy tanévben tanították.

Az iskola mindig is szívesen fogadta tanárként volt növendékeit. Ez években Bonczó István, Borhi Ágnes, Horváth Annamária, Kovács Ildikó, Sági Zsolt, Simon Viktória jöttek „haza“, újként Deákné Csonka Mártát, Deák Györgyöt és Both Ágnest köszönthettük.

Az új könyvtáros státuszt Szabóné Mogyorósi Erzsébet tölti be.

Tanári továbbképzések

A zeneiskola e téren évtizedek óta végzett munkájának körülményei változtak. A Nemzeti Alaptanterv és a vele kapcsolatos rendelkezések a tanárok rendszeres továbbképzését írják elő, s ehhez anyagi erőforrásokat is biztosítanak.

Örvendetesen megszaporodnak a Vas Megyei Pedagógiai Intézet által szervezett továbbképzések különböző hangszerekből.

Pedagógiai Intézet szervezésében

  • Hegedű - Perényi Eszter, Sós Natasa, Vermes Mária, Dénes László
  • Gordonka - Pejtsik Á. György, Tibold Ivánné, Tetsuya Kincsi, Ádám Károly, Pálkövi Antal
  • Zongora - Eckhart Gábor, Halmágyi Katalin, Wehner Krisztina
  • Szolfézs - Szabó Miklós, Deáky István, Dobos Lászlóné, Horváth Guidóné, Süle Ferenc, Spiegel Marianna
  • Rézfúvók - Molnár Gyula, Steiner Ferenc
  • Fuvola - Németh Pál, Matúz István tartott értékes továbbképzéseket.

A Zeneművészeti Szakközépiskolával közösen

  • Dr. Stuller Gyula
  • Dr. Kovács Géza és Négyesyné dr. Pásztor Zsuzsa előadásait hallgatták a megye zenepedagógusai.

A zeneiskola szervezésében

Furulyatanári továbbképzést tartottunk.
A 2 éven át 66 órás, aktív és passzív résztvevőkkel “mesterkurzus“-szerűen rendezett foglalkozásokat Fekete Anna vezette. Az egyéni órákat kamarazenélés, a hangszer irodalmának és metodikájának megismertetése egészítette ki.
Iskolánkból 5-6 résztvevő volt mindkét évben.

Oktatás-informatikus képzés a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán

A zeneiskola kezdeményezésére indított, speciális anyaggal kiegészített 2 éves képzés zenetanároknak. A megyéből mintegy 25-en jelentkeztek. A felsőfokú OKJ képesítést adó tanfolyam a számítástechnika alapjaitól az általánosan használt irodai szoftvereken keresztül a multimédia használat és készítés alapjait és az Internet használatát oktatja.

Nyári továbbképzések az országban

Csak felsorolásképpen említjük, hogy tanulni vágyó kollégáink - több esetben növendékeikkel együtt - az alábbi helyszíneken vettek részt nyári továbbképzéseken:
Zalaegerszeg, Balatonszabadi-Sóstó, Békés-Tarhos, Zánka, Keszthely, Balassagyarmat, Baja, Balatonföldvár.

Közülük kettőt említünk külön, melynek szorosabb kapcsolata van iskolánkkal:

A velemi vonóstábort a Bartók Béla Zeneiskola szervezte a közelgő Koncz János hegedűversenyre való felkészítés jegyében.

A Régi Zene Nyári Akadémia Szombathelyen:
Az iskola volt növendékének majd tanárának, Kónya Istvánnak művészeti vezetésével és jelenlegi tanárának, Békefi Antal Attilának igazgatásával, szervezésével általuk létrehívott 10 napos nyári továbbképzési forma. Európai régizene-központokban művészdiplomát szerzett professzorok irányításával mintegy 100-150 fő vehet részt évenként. Iskolánkból Tákyné Lukinits Zsuzsanna, Pálköviné Békefi Cecília, Pálkövi Ágnes viola da gamba, Vörös Andrea furulya, Kincses Gabriella, Brandiszné Szép Emőke barokk hegedű szakon, a Syrinx Trió (Tamás Georgina, Cziczer Viktória, Handler Ákos és Pálkövi Ágnes saját hangszereiken, ill. kamarazene szakon) vettek részt egy vagy több éven keresztül.

Továbbképzés értékűek azok a külföldi utazások, versenyeken való részvételek, melyeken - a korábbi évekhez hasonlóan - részt vettünk Leobenben és Usti nad Labemben. A hangszerjavító műhely mesterei első alkalommal jártak a Frankfurti Nemzetközi Zenei Vásáron.

Növendékek koncertjei, szereplései

Az elmúlt 5 év alatt a következő helyszíneken fordultak meg muzsikus növendékeink: Hohenems, Vaduz, Graz, Obenpullendorf, Krieglach, Kaufbauren, Wangen , Barcelona, Kína.
Magyarországon: Székesfehérvár, Várpalota, Kisvárda, Tapolca, Sümeg, Hévíz, Pápa, Budapest Bartók Emlékház, Zeneakadémia Kisterme, Tatabánya.

Vendégeink a

  • Wangeni Zeneiskola Ifjúsági Vonószenekara
  • Vorarlbergi Konzervatóriun Zenekara
  • Mürztahli Ifjúsági Szimfonikus Zenekar
  • Kaufbaureni Zeneiskola
  • Krieglachi Zeneiskola

növendékei voltak.

Iskolai rendezvényeink közül a Családi hangversenyek 4 előadásból álló sorozata kapott állandó tematikát: Tanári-, Karácsonyi-, Farsangi- és Régi növendékeink hangversenyére várjuk a szülőket. Ezek között a Farsangi hangverseny jelent újdonságot a korábbi évekhez képest, tombolájával, vidám műsorával.

Az igazgatónő koncertsorozatot szervezett „Híres szombathelyiek a Zeneiskoláért“ címmel, melyre a városból elszármazott muzsikusokat hívott beszélgetésre, muzsikálásra.

Vendégei voltak többek között: Vukán György, Tusa Erzsébet, Kiss-Domonkos Judit, Horváth László, Bognár Ferenc, Kokas Klára, Varasdy Emmi, Fülöp Attila, Mukk József, Miller Lajos.

A Bartók Béla Zeneiskola növendékei jó színvonallal képviselik városunkat különböző nemzetközi, országos, regionális versenyeken. Nem lebecsülve a háziversenyek fontosságát sem, táblázatban közöljük az elmúlt 5 év eredményeit. Közülük a nemzetközi megmérettetéseket emeljük ki:

Németh Fanni (gordonka) - II., III. helyezés után 1999-ben I. díj Goriziában
Syrinx Trio (Tamás Georgina, Cziczer Viktória furulya, Pálkövi Ágnes viola da gamba, Handler Ákos lant) - Interforum Talentov (Pozsony)

Ifjúsági Fúvószenekar - Purmerade (Hollandia)

Marosfalvi Tünde (zongora) - Usti nad Labem döntős 1994-ben

Zentai Nóra (zongora) - Kassa 9. helyezés (1995)

Syrinx - Barcelona VI. Nemzetközi Ifjúsági Zenei Fesztivál (1998)

* * *

A szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola egy eredményekben, programokban gazdag öt év után készül a 90 éves jubileumra. Ez alkalomból emlékszik vissza az elődökre, számot vet a jelen problémáival, fejet hajt és emléktáblát avat öt éve elhunyt igazgatójának, Tibold Ivánnak.

 

 

 

 

 

Önálló hangszerjavító műhelyünk munkatársainak szakavatott javító és karbantartó munkája nélkülözhetetlen számunkra. Zeneiskolánk hangszerparkjának nagyobb része régi hangszer. Korlátozottak a lehetőségek új hangszerek beszerzésére. Hangszerjavító mestereink: Csánk Dezső zongorakészítő- és javító mester, Tóth Péter vonós hangszerész mester, és Janászek Ferenc fa-és rézfúvós hangszerész mester biztosítják tevékenységükkel az iskola működőképességét.

 

Szombathelyi Ifjúsági Fúvószenekar 


A zeneiskola legrégebben, több mint negyedszázada folyamatosan működő, számos hazai és nemzetközi sikert elért együttese. Tagjai közt a néhány éve hangszert tanulók mellett megtaláljuk a szakközépiskolás növendékeket, de sokan járnak vissza felsőfokú tanulmányaik mellett a közösségként is nagyszerűen működő zenekarba. További információk: wikipédia

 

Ifjúsági Vonószenekar


Tagjai a Bartók Béla Zeneiskola növendékei. Hétvégeken, heti rendszerességgel próbálnak, s szerepelnek helyi és országos rendezvényeken.  

Kórus


A társaséneklés fontos kiegészítője a hangszeres muzsikálásnak. Az elmúlt tanévben szervezett kórus nem csak az énekszakosokat várja, szívesen látjuk a nagyobb zeneiskolás növendékeket. 


Tanári együttesek

 

Zeneiskolánk tanárai - a tanítás mellett - igen nagy számban vesznek részt különböző együttesekben, állandóan töltekezve a zene megszólaltatásának élményével, s mintegy példát mutatva növendékeiknek. A Savaria Szimfonikus Zenekar és a Capella Savaria nem jöhetett volna létre, ha tanáraink nem vállalnak aktív szerepet életükben. Ma is többen játszanak mindkét nemzetközi hírű együttesben.